Ukrajna, Putyin és az erdélyi magyarok

A jelek szerint az Egyesült Államok továbbra is szilárdan elkötelezett abban, hogy támogassa Ukrajnát az orosz invázió elleni harcban. Az a gesztus, hogy Joe Biden elnök Washingtonban fogadta Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt, illetve az, hogy Patriot-rakétarendszert és újabb több tízmilliárd dollárt szánnak Ukrajnának, előre vetíti, hogy a Biden-adminisztráció a közvetlen katonai beavatkozáson kívül mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy az országot tartósan átterelje a saját érdekszférájába. Ami a maga szempontjából érthető, hiszen már eddig is rengeteg pénzt fektettek az ukrajnai projektbe, amelynek egyik legfőbb célja az, hogy az orosz befolyási övezetet megpróbálják minél jobban visszaszorítani keleti irányban, és minél több üzleti lehetőséget fogjanak meg az amerikai cégeknek Ukrajnában.

Ez elvileg számunkra sem lenne rossz – Közép-Európában akkor lehetünk nyugodtak, ha Moszkva befolyása tőlünk a lehető legtávolabb érvényesül.

Csakhogy a másik oldalon az is ott van, hogy a háború elhúzódásával egyre súlyosabbá válhat az energiahordozók hiánya és az infláció. Az a legkevésbé sem kedvező kilátás, hogy az olcsó orosz energiahordozót „baráti és szövetségesi” alapon az annak sokszorosába kerülő amerikaival váltsuk ki.
Arról nem beszélve, hogy az EU továbbra is csak sodródik, nem képes önálló, a tagállamok érdekeit érvényesítő politikát folytatni. Márpedig az nem szolgálja az európaiak érdekét, ha az egyik, magát nagyhatalomnak képzelő ország hegemóniája helyett egy másik, ráadásul jóval távolabbi hatalom szabja meg a kontinensnek, hogy merre hány méter.

Mindez azzal együtt, hogy Moszkva narratívájában már a NATO-val való háborúról beszél Ukrajnában – ami annyiban igaz, hogy a mostani fejlemények is egyre jobban alátámasztják: északkeleti szomszédunk területén valójában proxyháború zajlik az Egyesült Államok és Oroszország között – nem sok jóval kecsegtet a következő esztendőre.

Ilyen körülmények közepette a legkevésbé sem hiányzott annak a felmérésnek a lobogtatása, amely az erdélyi magyar közösség ukrajnai háborúval kapcsolatos álláspontját is tartalmazza. A SNSPA – Center for Civic Participation and Democracy által még szeptemberben kiadott, de valamiért most felmelegített dokumentum szerint a romániai magyarok nagy mértékben Putyin-pártiak. Ez pedig egyes értékelések szerint már a kisebbségi érdekérvényesítést is veszélyeztetheti.

Ezeken a hasábokon is leírtuk már többször is: bármennyire is vitatható az amerikai szándék és az EU-s kapkodás, valóban kockázatos, hogy a magyarok közül sokan készpénznek veszik a háborúval kapcsolatos orosz narratívát.

Moszkva Ukrajna lerohanását többek között az ott élő orosz kisebbség jogainak csorbításával indokolta. Persze tudjuk, hogy valójában a saját érdekszférájának tekintett ország orosz irányítás alá vonása a célja, de ez nem változtat a tényen, hogy Ukrajna az elmúlt nyolc évben szisztematikus hadjáratot indított a kisebbségi jogok ellen.

Márpedig a magyarok körében a kisebbségek – különösen a magyar közösség – elleni fellépés megbocsáthatatlan bűnnek számít. Kijev pedig azóta sem hajlandó visszakozni.

Mindemellett az is köztudott, hogy Bukarest és Moszkva viszonya meglehetősen ellenséges, sokan pedig Az ellenségem ellensége a barátom elv alapján tényleg képesek elhinni, hogy Putyin visszaadná Erdélyt a magyaroknak. Pedig biztosak lehetnek benne, hogy ha ne adj’ Isten az orosz haderő tényleg ismét uralma alá hajtaná a régiót, akkor mi, magyarok ugyanazt kapnánk jutalomként, amit az ukránok és a románok büntetésként. Ettől függetlenül tény: a magyarok egy része – mert az egész erdélyi magyar közösség megbélyegzése egy olyan felmérés alapján, amely akár szándékosan manipulatív is lehet, túlzó és sértő – valóban inkább az oroszoknak szurkol, mert az ukránokat kisebbségpolitikájuk miatt ugyanúgy elnyomónak tekinti, mint a román államot.

Hogy erre mi az orvosság? Nos, egyszerű: ahelyett, hogy Bukarest és Kijev belső ellenségnek, nemzetbiztonsági kockázatnak tekintené a magyar közösséget, az autonómiáig terjedő széles körű kisebbségi jogokkal biztosíthatná, hogy egy háborúban egy részük ne az agresszornak szurkoljon csak azért, mert az a kisebbségek védelmének jelszavával támad.