A napokban derült ki, hogy erdélyi városokban követelt életeket a tömeges kórházi fertőzés: a Maros Megyei Klinikai Kórház intenzív osztályán öt beteg hunyt el, és Kolozsváron is történhetett hasonló tragédia – több szülő azt állítja, hogy újszülött gyermekük fertőzés miatt vesztette életét a Kolozs Megyei Sürgősségi Kórházban. Nagyon szomorú belegondolni, hogy két olyan városról van szó, amelyek Románia-szinten híresek klinikáikról, egészségügyi ellátásuk viszonylag magas nívójáról. De nemcsak a nagyobb kórházi hálózattal rendelkező városokban történt ilyesmi: év elején például a csíkszeredai szemészeten esett meg, hogy többen elveszítették látásukat bakteriális fertőzés miatt.

Bár a hasonlóan szomorú kimenetelű események nyomán általában megindul intézményi – és magasabb szinten is – a további tragédiák elkerülését célzó „nyomozás”, felelősök keresése, a körülmények tisztázása, a vizsgálatok végeredményéről legtöbbször nem értesül a közvélemény. Vagy nem derül ki az ok, vagy ha kiderül – és ezt nem a rosszhiszeműség, hanem inkább a hazai viszonyokat ismerő racionalitásunk mondatja velünk – nem válik publikussá. A marosvásárhelyi kórházban az ellenőrzések után levonták a következtetést, hogy az intenzív osztály „nem nyújt optimális feltételeket” a betegellátáshoz.

Ami ennél is szomorúbb: az egészségügyi államtitkár szerint az illető kórház azon – kevés – hazai egészségügyi intézmények közé tartozik, amelyek jelentik a kórházi fertőzéses eseteket. Ha így áll a dolog, felmerül a kérdés: mi rejtőzhet a jéghegy csúcsa alatt? Vajon hány olyan fertőzéses eset történhet a hazai kórházakban, amit nem is jelentenek, így titokban maradnak? És ami a legszorongatóbb kérdés: hogyan is bízhatna meg a szerencsétlen hazai páciens az egészségügyi rendszerben, amire rá van utalva?

A vásárhelyi eset ezen túl még azért is okot adhat elkeseredésre, mert épp a városban működik azon hat hazai intézmény egyike, amelyekben kísérleti projektet indítottak a kórházi fertőzések csökkentése, megelőzése érdekében. Az európai finanszírozású projekt fő célja az antimikrobiális rezisztencia korlátozását célzó országos stratégia kidolgozása, és maga az egészségügyi miniszter mondta múlt hónap végén, hogy nagy reményeket fűz a kezdeményezéshez.

A fertőzés miatti halálesetek kapcsán a kedélyeket csillapítandó az államtitkár arra kérte az embereket, bízzanak meg a klinikai intézményben, ahol a halálesetek történtek, mert a kórház kivételes módon igyekszik a legnagyobb mértékben javítani a betegellátást. (Vajon mi mást is tehetne a páciens, minthogy ahogy tőle telik, igyekszik hitelt adni a kórházaknak?) Abban egészen biztosak lehetünk, hogy számos fronton küzdenek a hazai egészségügyben azért, hogy javítsanak a betegellátás biztonságosságán, körülményein. De a jelek szerint ez sajnos még nem elég ahhoz, hogy ne féljen a lakosság mindattól, ami a kórházakban vár(hat) rá.