2010. május 27., 11:092010. május 27., 11:09
De gyakorlati haszonnal is bír, hiszen – amellett, hogy világszerte kevésbé ferde szemmel nézik, mint a románt – a magyar útlevél például az Egyesült Államokba is vízummentes beutazást biztosít. Kevesen vették észre, hogy a Fidesz olyan lépést is tett, amellyel idejekorán leszerelte azokat, akik sovonizmussal vádolják, hiszen szimbolikus üzenetnek is tekinthető, hogy a magyarországi kisebbségek alanyi jogú parlamenti képviseletét szabályozó alkotmánymódosítást fogadta el előbb.
Az is vitatható, hogy a szlovákiai választási kampány miatt érdemes lett volna várni. Hiszen maguk a felvidéki magyarok is kampánytémává tették a magyarkérdést, amikor amúgy nagyon helyesen magyar plakátokkal kampányoltak, szándékosan megsértve ezzel a kirekesztő nyelvtörvényt. Az pedig Robert Ficot ismerve amúgy is naív feltételezés, hogy a választások után fél évvel másképp reagálna.
Ezért is tarthatatlan az az érv, amely csak az utódállamok érzékenységét tartja fontosnak, a magyarokét nem: azt mindig önfeladásként, gyengeségként értékelik, és a válasz is ehhez mért lesz. A szlovákiai magyar közösség állampolgárságtól való megfosztása pedig olyan diszkrimináció, ami semmivel sem igazolható, a magyar diplomáciának minden eszközzel fel kell lépnie a nemzetközi fórumokon ellene, nem megfeledkezve a fasisztoid nyelvtörvény és a kollektív bűnösség elvét rögzítő Benes-dekrétumok felpanaszolásáról sem, pozitív példaként pedig fel kell mutatni a magyarországi kisebbségeknek parlamenti képviseletet biztosító alkotmánymódosítást.
Egyértelművé kell tenni: a szlovák állam szuverenitásának elismerése nincs kapcsolatban az állampolgárság egyéni kérésre történő biztosításával a külhoni magyarok számára, a kétoldalú kapcsolatokat ennek a ténynek nem szabadna befolyásolnia. Persze a jó viszonyhoz az is szükséges, hogy a szlovák – és román, szerb, ukrán – kormány úgy bánjon a magyarokkal, hogy Budapestnek ne legyen oka fölemelni a szavát az érdekükben.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.