2010. május 27., 11:092010. május 27., 11:09
De gyakorlati haszonnal is bír, hiszen – amellett, hogy világszerte kevésbé ferde szemmel nézik, mint a románt – a magyar útlevél például az Egyesült Államokba is vízummentes beutazást biztosít. Kevesen vették észre, hogy a Fidesz olyan lépést is tett, amellyel idejekorán leszerelte azokat, akik sovonizmussal vádolják, hiszen szimbolikus üzenetnek is tekinthető, hogy a magyarországi kisebbségek alanyi jogú parlamenti képviseletét szabályozó alkotmánymódosítást fogadta el előbb.
Az is vitatható, hogy a szlovákiai választási kampány miatt érdemes lett volna várni. Hiszen maguk a felvidéki magyarok is kampánytémává tették a magyarkérdést, amikor amúgy nagyon helyesen magyar plakátokkal kampányoltak, szándékosan megsértve ezzel a kirekesztő nyelvtörvényt. Az pedig Robert Ficot ismerve amúgy is naív feltételezés, hogy a választások után fél évvel másképp reagálna.
Ezért is tarthatatlan az az érv, amely csak az utódállamok érzékenységét tartja fontosnak, a magyarokét nem: azt mindig önfeladásként, gyengeségként értékelik, és a válasz is ehhez mért lesz. A szlovákiai magyar közösség állampolgárságtól való megfosztása pedig olyan diszkrimináció, ami semmivel sem igazolható, a magyar diplomáciának minden eszközzel fel kell lépnie a nemzetközi fórumokon ellene, nem megfeledkezve a fasisztoid nyelvtörvény és a kollektív bűnösség elvét rögzítő Benes-dekrétumok felpanaszolásáról sem, pozitív példaként pedig fel kell mutatni a magyarországi kisebbségeknek parlamenti képviseletet biztosító alkotmánymódosítást.
Egyértelművé kell tenni: a szlovák állam szuverenitásának elismerése nincs kapcsolatban az állampolgárság egyéni kérésre történő biztosításával a külhoni magyarok számára, a kétoldalú kapcsolatokat ennek a ténynek nem szabadna befolyásolnia. Persze a jó viszonyhoz az is szükséges, hogy a szlovák – és román, szerb, ukrán – kormány úgy bánjon a magyarokkal, hogy Budapestnek ne legyen oka fölemelni a szavát az érdekükben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok