VEZÉRCIKK – Akár egy kézlegyintéssel el is intézhetnénk a bukaresti politika aktuális szélhámosa, Sebastian Ghiţă volt parlamenti képviselő által a házi tévéjében szappanoperaszerűen tálalt vádakat.
2017. január 15., 19:522017. január 15., 19:52
Számos, szenzációsnak beállított állításainak valóságtartalma erősen megkérdőjelezhető (sőt a hatóságok meg is cáfolták), ugyanakkor erősen úgy fest, a nemzetközi körözés alatt álló, Romániában megannyi korrupciós és gazdasági bűncselekménnyel gyanúsított üzletember-politikus egyszerre próbálja tisztára mosni magát és másokat bemártani.
Csakhogy a Ghiţă-ügy sokkal összetettebb ennél. Minden jel arra utal, hogy a 2012-ben szociáldemokrata színekben, a Victor Ponta volt PSD-elnök, exkormányfőhöz fűződő barátságának köszönhetően képviselői mandátumhoz jutott politikust hosszú éveken keresztül a tenyerén hordozta a „rendszer”. Cégei megtollasodtak a zsíros, több száz millió eurós állami megrendelésektől, a gazdasági-pénzügyi hatalomszerzés mellett ugyanakkor jelentős politikai befolyásra is szert tett, tagja lett a titkosszolgálatok tevékenységét felügyelő parlamenti bizottságnak, és nemcsak szűkebb pátriájában, Prahova megyében tartotta kézben a bűnüldöző szervek és a hírszerzés tevékenységét, hanem Bukarestben is. Egészen mostanáig.
A kijelentései nyomán indult vizsgálatnak azonban nem szabad csupán annak kiderítésére szorítkoznia, hogy a politikus valóban az ujja köré csavarta-e a hírszerzés második emberét, Coldeát. Jó lenne egyszer s mindenkorra tisztázni, valósak-e a SRI és a DNA „binomjának” a törvényes kereteken túlmenő együttműködésére vonatkozó állítások, születtek-e bűnvádi dossziék minden jogalapot nélkülöző indokok, politikusok, állami tisztségviselők félreállítása érdekében. Ha igen, akkor nemcsak Ghiţă és Coldea fejének kell – jelképesen persze – a porba hullania, hanem a fő megrendelő(k)ének is. De már csak azért is a végére kell járni a botránynak, mivel a nemzetbiztonságot szavatoló intézmények – titkosszolgálat, ügyészség stb. – hitele forog kockán.
Arról nem beszélve, hogy Ghiţă „leleplezései” nyomán megkérdőjeleződött a bűnüldözés, a korrupcióellenes hadjárat törvényessége is. Lám, megannyi elítélt, megvádolt politikus máris bizonyítottként láttatja ártatlanságát, és ez a hangulat muníciót adhat az új kormány számára is arra, hogy rátelepedjen az igazságszolgáltatásra.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!