2010. március 12., 10:382010. március 12., 10:38
Igaz, hogy a felmérés objektivitását kérdésessé teheti, hogy a megrendelő maga az MTV volt, de februárban ugyanígy közöltük a Duna Tv rendelte felmérést is, amely szerint viszont ez a csatorna nem hogy nézettebb a „királyi” adónál, hanem egyenesen a legnézettebb Ártándtól keletre. Pedig a helyzet az, hogy ha valaki ismeri az erdélyi, főleg pedig a partiumi valóságot, akkor fölmerülhet benne, hogy a Duna Tv-t első helyen kihozó kutatás során a csatorna erdélyi munkatársainak szűkebb rokonságán kívül nem nagyon kérdeztek meg mást. De komolyan: hihető az, hogy amióta a digitális televíziózás e vidéken is meghonosodott, az erdélyi magyar, aki immár akár tucatnyi magyar csatorna közül választhat, továbbra is a Dunát nézi a legszívesebben? Tíz évvel ezelőtt ez még valós adat lehetett - legalábbis a Királyhágótól keletre. Persze lehet, hogy a tévé budai székházában még ma is vannak, akik úgy látják az erdélyieket, mint akik a napi robot után hazaszekereznek, megmosdanak a lavórban, majd szobabiciklire pattanva áramot fejlesztenek, hogy a régi fekete-fehér készüléken kizárólag Duna Tv-t nézzenek (természetesen mindezt népviseletben), csak hát a helyzet az, hogy itt sosem dunatévé-magyarok éltek. Úgyhogy a Barátok közt vagy a Hal a tortán ma már Erdélyben is ugyanúgy a mindennapok része, mint Battonyán vagy Nemesmedvesen. Amúgy meg az MTV felmérése józanul gondolkodva már csak azért sem lehetne kifogás tárgya, mert az nem értéksorrendet tükröz. A Duna zömmel kulturális és közéleti műsorokat sugároz, amelyek egy szűkebb réteghez szólnak. A többség - akárcsak máshol - azonban inkább a Maunika-show-ra meg Győzikére vevő. Persze volt idő Magyarországon is, amikor a kesztölci tapétagyár munkásai is színházi közvetítést néztek este a tévében - de ez még a 80-as években történt, amikor az MTV volt az egyetlen csatorna. Lehet, hogy a Duna Tv illetékesei nosztalgiával gondolnak azokra az időkre - erre enged következtetni az a szánalmas gesztus, hogy még az övéktől eltérő álláspontot leközlő médiumokat is a jogászuk fenyegeti meg -, de a helyzet az, hogy a kádári-ceauşescui egycsatornás totalitarizmus fölött már igencsak rég eljárt az idő. Legalábbis Erdélyben mindenképpen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok