2011. május 06., 10:202011. május 06., 10:20
Ehelyett az ütött szöget a fejembe, mégis hogyan működhet az az oktatási rendszer, amely a kilépő diákokat már az anyanyelvhasználat alapvető elemeire sem képes megtanítani, ezért – hogy azok ne bukjanak el tömegesen – inkább engedélyezi a különféle segédeszközök használatát a végső megmérettetésen. Vélhetően elsősorban nem feltétlenül a tanárok a felelősek a jelenlegi állapotokért.
Persze közhely, hogy a tanári pálya presztízse ma már valahol a vasúti kábeltolvajok megbecsültségének szintjén mozog. Hiszen egyrészt nem fizetik meg a gyermekek életre való felkészítésével megbízott szakembereket (bár az is igaz, hogy aki eleve alkalmatlan a tanári pályára, az kétszer akkora fizetésért is az marad), másrészt a rendszer úgynevezett liberalizálásával minden eszközt kivettek a kezükből, amellyel megalapozhatnák tekintélyüket a diákok előtt. Nem arról van szó, hogy drákói szigort, poroszos vasfegyelmet, nyílt színi felpofozást vagy vonalzóval kiosztott körmösöket kellene ismét bevezetni, de azt azért rögzíteni kéne, hogy az osztályteremben a tanár az úr.
A jelenlegi trend viszont a jogkiterjesztési mánia nyomán lassan már arról szól, hogy mindenkinek joga van az érettségi, sőt az egyetemi diplomához is. Azaz egy elvont eszmét helyez előtérbe a józan ésszel szemben. Mert joga az lehet bárkinek bármilyen diplomához, ha egyszer a képességei nincsenek meg a megszerzéséhez. A képességeket ugyan egy bizonyos szintig lehet fejleszteni – de azon túl már csak az egyenlősítési kényszer nyomán előállt kínlódás következik. Így aztán az illetékesek inkább a mércét szállítják le, csak hogy megfeleljenek a trendnek, és elmondhassák: lám-lám, nálunk mindenki diplomás.
A következő fokozat akár az is lehetne, hogy az érettségiző diákoknak feladatot már nem is kell megoldaniuk, mert amúgy is képtelenek lennének arra a bonyolult műveletsorra, hogy elolvassanak egy irodalmi művet, azt megértsék, majd írásban visszaadják az annak kapcsán született benyomásaikat. Ehelyett egyszerűen eléjük tesznek egy nyomtatott szöveget, és az megy át az érettségin, aki hibátlanul (na jó, legfeljebb négy-öt helyesírási hibával) képes lemásolni. Helyesírási szótár természetesen használható.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!