Makkay József
2021. április 19., 09:412021. április 19., 09:41
A koronavírus-járvány kitörése óta Európa-szerte megerősödött a helyi termékek fogyasztása iránti igény. Mindez együtt járt a tavaly tavaszi korlátozások bevezetésével, amikor a nagy európai forgalmi káosz miatt sok külföldről érkező áru nem jutott el idejében a fogyasztókhoz. A világméretű válsággá terebélyesedő pandémia egyre több ország vezetőit döbbentette rá arra, hogy minden eszközzel bátorítani kell a helyi élelmiszer-termelést. E „mozgalomból” ismét Románia maradt ki.
Ha bepillantunk a hazai élelmiszerellátás hátterébe, és szemügyre vesszük a rendelkezésre álló különböző statisztikákat, elképesztő látvány körvonalazódik: alig van olyan élelmiszer, amiből az ország önellátó lenne. A sertéshús kétharmadát importáljuk, de hatalmas mennyiségű áru érkezik más húsokból is. A piacot elönti a lengyel, az egyiptomi és más országokból származó krumpli, miközben néhány erdélyi megye pityókatermelése bőven elegendő lenne a hazai szükséglet fedezésére.
Még tragikusabb a helyzet az alma és körte importjával, ahol a hazai kínálatban elvétve találunk helyi termelőktől származó gyümölcsöt. De bármelyik területét is nézzük a hazai élelmiszeriparnak, nem találunk olyan ágazatot, ahol kellő mennyiségű helyi alapanyag – tej, hús, tojás, gabona, zöldség, gyümölcs – feldolgozásával fedezni lehetne a hazai élelmiszer-szükségletet.
Nem véletlenül alakult ez így: a kilencvenes évek második felétől az élelmiszerimportot felügyelő hazai maffia – amelynek tagjai között szép számmal voltak politikusok is – olyan helyzetet teremtett az országban, amely több százezer gazda visszalépését, és a gazdálkodásról való lemondását okozta. A hazainál gyengébb minőségű, agyonvegyszerezett és sokszor feketén, vámilletékek meg áfa nélkül behozott török zöldséggel az ország több régiójában a gazdák tízezreinek biztos megélhetést nyújtó zöldségtermesztést küldték padlóra. A sorban következett a tejtermelés felszámolása, amikor két évtized alatt falvaink nyolcvan százalékából eltűntek a tehéncsordák, de padlóra került a sertéságazat és a mezőgazdaság többi területe is, ahol korábban szép terméseredményekről és a belső piac ellátásáról szóltak a hírek.
Erre a lecsupaszított agrárágazatra telepedett rá az európai uniós tagság illúziókat áruló egységes piacával, ahol semmi nem az, aminek látszik. Ezúttal csupán a mezőgazdaságra szorítkozva: Románia európai uniós tagságának eddigi 14 éves hozadékáról pontos képet kapunk nagyáruházaink kínálatából, ahol egyre ritkább a hazai alapanyagból készülő élelmiszer. Sajnos, a romániai szabályozások nem követelik meg az alapanyag származási helyének feltüntetését a végterméken. Ha erre köteleznék az élelmiszer-feldolgozó nagyvállalatokat, egészen elképesztő eredménynek lehetnénk tanúi: a történetesen itthon előállított húsárukba zömében külföldről származó hús kerül. De ugyanez a helyzet a tejtermékek piacán is, ahol csupán néhány kisebb tejipari vállalat „kínlódik” a hazai tehéntartó gazdaságok tejének begyűjtésével, míg a nagy tejfeldolgozó üzemek importtejből és külföldről származó tejhelyettesítő adalékanyagokból gyártják kétes minőségű termékeiket.
E lehangoló helyzetben sokan megmosolyogják a magukra maradt kistermelők önszerveződését, akik közös honlapokkal és minimális költségvetésű hirdetési felületekkel próbálják felhívni magukra és házi termékeikre a figyelmet. Nincs könnyű dolguk, hiszen a nagyáruházak által uralt hazai élelmiszerpiacon mindenki ott „tart be” nekik, ahol tud. A romániai hatóságok annyira közömbösek vagy rosszindulatúak irányukban, hogy az utóbbi években néhány civil szervezet elköteleződésének köszönhetően kialakult termékvásáraikat sem tarthatták meg. Az elmúlt egy esztendőben mindössze pár kivétel volt.
Romániában tehát szó sincs arról, hogy a hatóságok újragondolnák a külföldről érkező és az olcsósága miatt jórészt gyenge minőségű import élelmiszer lecserélését hazaira. Ez stratégiaváltást, azaz a hazai gazdák előnyben részesítését követelné meg az élelmiszer címszó alatt jórészt „szemetet” áruló áruházláncok ellenében. Úgy tűnik, ebben a váltásban a mai kormány sem partnere a gazdáknak.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
szóljon hozzá!