2010. március 24., 09:412010. március 24., 09:41
Ha ugyanis szigorúan ideológiai szempontból tekintjük a különböző pártokat, akkor a Ponta által irányított alakulatnak a szociáldemokrácia elvei alapján az elesettek, az elnyomottak – így például a nemzeti kisebbségek – érdekében kellene kiállnia, mint ahogy azt például a PSD nyugati testvérpártjai teszik. Persze tudjuk jól, Romániában a pártok és az ideológiák mindig is meglehetősen kibogozhatatlan viszonyban álltak egymással, hiszen ez az az ország, ahol annó még a proletár internacionalizmus is tökéletesen összeegyeztethető volt a fasizmusba hajló mélynacionalizmussal.
Nem csodálkozhatunk hát, ha a kommunista utódpárt a „nagy előd” nyomdokaiba lépve egy kis magyarellenességgel próbálja megtépázott imázsát feljavítani, és Ponta a Székelyföld közepén Corneliu Vadim Tudor mellett állva előbb olyan uszító beszédet ad elő, amelyre még a nagy-romániás pártelnök is elismerően csettint, majd egy nappal később azt bírja mondani egy tévéstúdióban, hogy amúgy Tőkés László az, aki még Vadimnál is szélsőségesebb. Valószínű ugyanakkor, hogy Pontát nem elsősorban a zsigeri magyargyűlölet vezérli, amikor Székelyföld-tagadóvá lép elő, hanem az a maxima, amely szerint egy kis magyarozás mindig hozhat néhány százaléknyi többletszavazatot a konyhára.
Főleg akkor, ha az ember a sokadik a választási vereség után éppen ellenzékben sínylődik. Ponta most azt használja ki, hogy a nacionalista diskurzustól amúgy szintén nem idegenkedő PDL az RMDSZ szavazataira szoruló kormánypártként nem vehet részt a maroshévízihez hasonló megmozdulásokon. Akciója ugyanakkor kétélű fegyver lehet. Igaz, hogy válság idején a nacionalista érzelmek felkorbácsolásával szavazatokra válthatók a polgárok frusztrációi, ám a válság nem tart örökké, és a PSD is kerülhet még olyan helyzetbe, amikor szüksége lehet a magyarok voksaira. Még akkor is, ha Mircea Geoană elnökválasztási kudarca után úgy tűnik: a magyarok most nem kérnek a PSD-ből. Viszont vadimi diskurzussal csak azt érik el, hogy ez tartósan így maradjon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok