JEGYZET – Akármilyen szódombot is szórnának rá, a rosszul végzett munkát nem lehet láthatatlanul eltüntetni. Magyarázhatják, kerülgethetik, hibáztathatnak bárkit, a kontárság és a hanyagság nagyon megbosszulja magát.
2016. december 13., 18:442016. december 13., 18:44
Eredetileg nem akartam hosszasabban kitérni a nagyváradi Kálvária-domb megcsúszására, vagy a folyton leálló, vadonatúj (??!!) turbinára, de amikor a legeslegújabb agyszülemény, az egészségügyi e-dossziék hírét hallottam, akkor már nem hagyhattam szó nélkül. Kezdeném is a végén, ennél a személyi dossziénál. Nem tudom napra pontosan, de az 1996-os nagy reményeket ébresztő CDR-győzelem után került először szóba egy olyan csodának számító digitális nyilvántartási rendszer, amit a hazai egészségügy egyenesen az egyesült államokbeli kísérleti stádium záróakkordjaként vett meg, horribilis összegekért.
Következett egy rövid hőzöngési időszak, hogy nekünk olyasmink lesz, ami a nagy tengeren innen senkinek nincs még, majd néma csend lett, és a kíváncsiskodó firtatásokra csak annyit mondtak, összeomlott és nem lehet használni. De mintha csak ez lett volna a különböző kísérletek sorát nyitó zöldjelzés, elkezdték előbb a könyvecskével, majd a kartonnal (vagy fordítva?), majd jött az elektronikus kártya, most meg ez a dosszié. Csak épp egyetlen előre történő lépést sem látunk az egészségügyi rendszer háza táján. Sőt.
Magyarázkodni azt tudnak, közelebbi és távolabbi jövőbe kivetíteni az eredményt, de ennyi. A Kálvária-dombbal is valahogy így vannak: a nagy garral közhírré tett korszerűsítés talán egy fél évet tartott. Csak azt nem értem, hogy a magánszemélyektől a legkülönfélébb bizonylatok követelése mellett miért nem kérdeztek meg egy olyan váradit, akinek a nagyszülei is itt éltek, ők meg tudták volna mondani, hogy a Kálvária-dombnak van egy olyan rossz szokása, hogy időnként megcsúszik.
Családunk közvetlen érintettsége miatt tudom, hogy például 1941-ben voltak olyan présházak, amelyek a dombról majdnem a Körös partjáig lecsúsztak. Ilyen a talaj szerkezete arrafelé. És a gőzturbinák?! Azokat esetleg nem lehetett volna felszerelés előtt ellenőrizni?! Csak azért, mert holland gyártmány? Vagy csak a beszerelés a hollandok sara? Könnyen viccelődök, mert mi nem ettől a turbinától melegszünk vagy didergünk. De mégis, nem kellene már egyszer és mindenkorra eltemetni a felületes munkát, nemcsak szóhalmazzal folyton takargatni?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!