JEGYZET – Megható volt látni, ahogy a tüntetések után, mikor a résztvevők zöme már indult hazafelé, a még majdnem gyerekek gyűjteni kezdték zsákokba az elhullajtott szemetet.
2017. február 07., 23:012017. február 07., 23:01
Ez már valóban egy új nemzedék: nem siettek bulizni, nem mondták, vegye fel az a papírt, csikket, egyebet, aki ledobta, látszott, hogy számukra a legfontosabb tisztán hagyni maguk után a helyet, ahol változásért kiáltottak. Egyszóval: ők maguk kezdték meg a változást, példaadással. A kormány mellett tüntető, potyaleső gyülekezet ezzel szemben jó nagy felfordulást hagyott hátra!
De ezen már nincs is mit beszélni, sajnos az odavetett aprópénzért, papírtálcára löttyintett falatkákért vagy egyszerűen csak sohanapján beváltandó ígéretekért képesek kiállni és szájalni. Aki mögé pedig felsorakoztak, a bajszos hőscincér büszkén dicsekszik a kétezres tömegével, de a kétszázezres „ellentömegre” még pisszenni sem tud. Jobb is egyébként, ha nem pisszen, mert a tereket meg lehet tisztítani a többórás esemény elkerülhetetlen hulladékaitól, de a köztérbe válogatás nélkül elszabadított szavakkal mi lesz? Röpdösnek az idők végezetéig a nagy semmiben, vagy lerakódnak a kollektív emlékezetbe, a költő szavaival „keményen, vastagon”, és az egyre szennyesebb üledéktől nem szabadulhatunk?!
A politika soha nem volt makulátlan, leheletfinom elfoglaltság, de amit mostanában megengednek maguknak ezek az alávalók, az már több a soknál. Például a frászbuk beírásai miatt érzékenykedő főpolgármester naccsága akkor nem volt olyan finom lélek, amikor az elnökválasztási kampányban a gyerekkereskedelem vádjából hirtelen átcsapott a szervkereskedés ódiumába. Vagy a hantabajnok volt miniszterelnöknek megjárta-e a fejét, miszerint csak eszement mond olyat, hogy az államfő megrögzött gyújtogató?! Nem, gondolkodni, azt semmiképpen sem! Ahogy szellemi atyja, a bányászokkal randalíroztató, majd „jótetteiket” széles vigyorral nekik nyilvánosan megköszönő akkori elnök sem teszi. Aki inkább örülne, hogy még ízlik az ebéd, és ne arról elmélkedne, ki mire is bujtogat!
A butaság önmagában nem bűn, és nem erény, csak icipici genetikai hiba. De amikor rosszasággal, hatalomvággyal, úrhatnámsággal, kivagyisággal párosul, abból nagy bajok lehetnek. Ha időben nem sikerül leszerelni. A testi-lelki-szellemi tisztázást követelő, százezreket megmozgató tüntetéssorozat ezt szeretné: ne csak csikkek és papírhulladék közt, de a felelőtlen szavak szennyes üledékében se kelljen már ennyi idő után is tovább tocsognunk!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!