JEGYZET – Megható volt látni, ahogy a tüntetések után, mikor a résztvevők zöme már indult hazafelé, a még majdnem gyerekek gyűjteni kezdték zsákokba az elhullajtott szemetet.
2017. február 07., 23:012017. február 07., 23:01
Ez már valóban egy új nemzedék: nem siettek bulizni, nem mondták, vegye fel az a papírt, csikket, egyebet, aki ledobta, látszott, hogy számukra a legfontosabb tisztán hagyni maguk után a helyet, ahol változásért kiáltottak. Egyszóval: ők maguk kezdték meg a változást, példaadással. A kormány mellett tüntető, potyaleső gyülekezet ezzel szemben jó nagy felfordulást hagyott hátra!
De ezen már nincs is mit beszélni, sajnos az odavetett aprópénzért, papírtálcára löttyintett falatkákért vagy egyszerűen csak sohanapján beváltandó ígéretekért képesek kiállni és szájalni. Aki mögé pedig felsorakoztak, a bajszos hőscincér büszkén dicsekszik a kétezres tömegével, de a kétszázezres „ellentömegre” még pisszenni sem tud. Jobb is egyébként, ha nem pisszen, mert a tereket meg lehet tisztítani a többórás esemény elkerülhetetlen hulladékaitól, de a köztérbe válogatás nélkül elszabadított szavakkal mi lesz? Röpdösnek az idők végezetéig a nagy semmiben, vagy lerakódnak a kollektív emlékezetbe, a költő szavaival „keményen, vastagon”, és az egyre szennyesebb üledéktől nem szabadulhatunk?!
A politika soha nem volt makulátlan, leheletfinom elfoglaltság, de amit mostanában megengednek maguknak ezek az alávalók, az már több a soknál. Például a frászbuk beírásai miatt érzékenykedő főpolgármester naccsága akkor nem volt olyan finom lélek, amikor az elnökválasztási kampányban a gyerekkereskedelem vádjából hirtelen átcsapott a szervkereskedés ódiumába. Vagy a hantabajnok volt miniszterelnöknek megjárta-e a fejét, miszerint csak eszement mond olyat, hogy az államfő megrögzött gyújtogató?! Nem, gondolkodni, azt semmiképpen sem! Ahogy szellemi atyja, a bányászokkal randalíroztató, majd „jótetteiket” széles vigyorral nekik nyilvánosan megköszönő akkori elnök sem teszi. Aki inkább örülne, hogy még ízlik az ebéd, és ne arról elmélkedne, ki mire is bujtogat!
A butaság önmagában nem bűn, és nem erény, csak icipici genetikai hiba. De amikor rosszasággal, hatalomvággyal, úrhatnámsággal, kivagyisággal párosul, abból nagy bajok lehetnek. Ha időben nem sikerül leszerelni. A testi-lelki-szellemi tisztázást követelő, százezreket megmozgató tüntetéssorozat ezt szeretné: ne csak csikkek és papírhulladék közt, de a felelőtlen szavak szennyes üledékében se kelljen már ennyi idő után is tovább tocsognunk!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!