2010. augusztus 24., 10:462010. augusztus 24., 10:46
Igen, visszaköszön, megbosszulja, amiért víz helyett paradicsomos szószban kell úszkálnia. Leülök az asztalhoz, kicsit zsibbadtan az egész napos céltalan kóborlástól, nem érzem pontosan, mi, merre, mennyi. Kitöltöm a tokajit, elkezdem a halat. Nem rossz, ahhoz képest, hogy nem is akkora, mint amekkorát a horgász barátaimnak szerettem volna mesélni.
Pár korty bor után valami szúrja a torkom, kínozom, de se le, se fel nem akar mozdulni. Ebből baj lesz, mondom magamban, de mire észbe kaptam, már köhögök is, mint egy kehes, vén szamár. Ám ez sem segít a bajomon, a szálkanyelő felsült a mutatvánnyal. A helyzet fokozódik, hiszen borozás után nem nagyon illik volán mögé ülni, de egy nyamvadt szálka nem éri meg, hogy taxival fuvaroztassam. Egy óra kitartó krákogás és egyre intenzívebb légúti fájdalom után bevállaltam, begyújtottam a vasparipát, és meglátogattam a közeli város kórházának esti ügyeletesét.
Nagyon kedvesen fogadott, a cipőkanalat lenyomta a vesémig, de nem látott semmit. Pedig ott van, mert olyan, mintha sündisznók stoppolnának a torkomban, hátha elviszi őket valami a májamig. Maradok egy beutalóval, menjek a megyeközpontba, ott vannak szuper műszerek, azokkal még a tetűhajszálat is megtalálják.
Elfogadom, mit is tehetnék, kifele menet látom, a pecséten nőgyógyász szakorvost ír, még jó, hogy ő volt ügyeleten, legalább be tudott nézni. Másnap, mert éjjel nem éri meg utaztatni a halat, maradjon csak szépen otthon, elmegyek a kórházba.
Ott azonban járó beteget nem látnak el, vagy gyorsan rosszul leszek, vagy olvassam el szépen a falon, hol találom az orvosok délutáni magánpraxisát. Ez a hal kezd egyre idegesítőbb lenni, ezután mindegyiket visszadobom majd a vízbe, nem fognak az én torkomban sziesztázni. Olyan, mint a paraziták, pedig én meg voltam győződve róla, hogy növényevő. Hallatlan, még a tokaji minőségi félszáraz sem hat rá meggyőzően! Elmegyek a magánrendelőbe, pedig van beutalóm, és fizetem a biztosítást. Sebaj, csak szedné már ki valaki azt a fránya pontyot, adnék neki 10 pontot.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.