2010. június 03., 10:532010. június 03., 10:53
De sajnos, csalódnom kellett. Erről egy autóbuszon hallott beszélgetés győzött meg. – Jössz holnap suliba? – tette fel a kérdést magyarul az egyik tizennégy év körüli srác a másiknak. – Nem, idén bérmálok, és holnap lesz a főpróba, bevonulás, meg ilyen hülyeségek. – Az olyan, mint a konfirmálás? – hangzik az újabb kérdés. – Ja. A katolikusoknál bérmálás van. – És mennyit fogsz kapni? – jön az újabb, számomra megdöntő kérdés.
– Hát, nagyanyám ad ötmilliót, anyámék is adnak, a rokonoktól is kapok. – Én tavaly konfirmáltam. – És mennyit kaptál? – Csak ötmilliót. – Én harmincmillióra számítok, már ki is néztem az erősítőket – zárul a beszélgetés, amikor a busz a végállomáshoz érkezik. Én is leszállok, s miközben megyek a szerkesztőség felé, megpróbálom felidézni, hogyan gondolkodtam, amikor konfirmáció előtt álltam. Hát, amennyire fel tudom idézni, annyira foglalkoztatott a Heidelbergi Káté, az, hogy megértsem mindazt, amiről ezek a számomra egyáltalán nem egyszerű kérdés-válaszok szólnak, hogy nem volt időm a pénzre gondolni. Nem így a mai fiatalok.
Az egyik ismeretetterjesztő magazinban olvastam, hogy Mexikó egyes részein olyan hatalamas méreteket öltött a kábítószer-kereskedelem, hogy évente több ezer ember hal meg a drogmaffiák közötti tűzharcban. A lakosok annyira hozzászoktak ehhez, hogy a képek tanúlsága szerint rezzenéstelen arccal szórják be mésszel az újabb lövöldözés után maradt vértócsákat. De lelki támaszt keresnek, és életüket annyira kilátástalannak érzik, hogy magához a halálhoz (!) imádkoznak. Fiatalok százai vesznek részt a kaszával a kezével ábrázolt Szent Halál (Santa Muerte) tiszteletére emelt kegyhelyeken tartott szertartásokon. De úgyanúgy szentként tisztelik Júdást is, illetve egy helyi rablóvezért. Mindent, ami a bűnnel kapcsolatos, ami azt igazolja. Ezek után nem csodálkoznék, ha a fejlett országokban pár évtized múlva a Szent Pénznek emelnének oltárokat a hívek. És, ahogy Ady hívta, a Disznófejű Nagyúrhoz imádkoznának.
Hisz sokan, ha nem is szervezett formában, jelenleg is ezt teszik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok