2010. június 28., 10:152010. június 28., 10:15
A kabinet számára inkább kedvező, mint kedvezőtlen ítélet nem hat meglepetésként, hiszen a nagyobbik kormánypárt már jó előre gondoskodott arról, hogy az idén megüresedett három alkotmánybírói helyre a saját jelöltjei kerüljenek. Persze az, hogy a megszorító csomag nagyobbik része alkotmányosnak minősült, még nem jelenti azt, hogy jó, hiszen a gazdasági növekedést előmozdító intézkedések továbbra is hiányoznak. A nyugdíjasok most megúszták, ám visszatetsző, hogy az alkotmánybíráknak maguk felé hajlott a keze, és a bírák és ügyészek kiemelt, aránytalanul nagy összegű nyugdíjának csökkentését is elmeszelték. Ezzel a gesztussal tovább csorbították az igazságszolgáltatás hitelét. A megszorítósok levét azonban a kormánypártok – köztük az RMDSZ, amely vélhetően most játssza el annak a presztízsnek az utolsó morzsáit, amelynek nyomán eddig még a román közvélemény egy része is egy kicsivel román politikai kultúra fölött állónak tekintette – minden bizonynyal a szavazófülkékben isszák majd meg. Az áfanövelés ugyanakkor, bármilyen fájdalmas is, vitathatatlanul igazságosabb, mint a nyugdíjmegvonás, és az államkassza szempontjából is kedvezőbb. Hiszen lehet ugyan, hogy kismértékben növeli az inflációt, ám konkrét bevételeket is generál, az pedig szinte felbecsülhetetlen előny, hogy hatására remélhetőleg megnyugszanak a tőzsdék, és helyreállhat a Románia iránti befektetői bizalom. Most viszont a hosszas kapkodás után a jelenlegi helyzet kialakulásához őszintétlenségével nagymértékben hozzájáruló kabinetnek kutya kötelessége olyan intézkedések kidolgozása, amelyek megalapozzák a gazdasági fellendülést, könnyítik a vállalkozások terheit, az állami vízfej csökkentésével véget vetnek a közpénzek herdálásának, a „szavazatokért cserében szociális juttatásokat” politikájának. A rossz hír az, hogy ez nem csupán gazdasági kérdés: mindehhez először a politikai kultúrának kellene megváltoznia.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.