2008. december 05., 16:172008. december 05., 16:17
Takács Csaba kampányfőnök meggyőződésének adott hangot, miszerint a lapunkban továbbított információk fontos szerepet játszottak az RMDSZ jelöltjeinek megismertetésében, üzenetének a választópolgárokhoz való eljuttatásában, a választásokon való részvétel fontosságának tudatosításában.
A nem a nyilvánosságnak szánt, bizonyára tucatnyi más szerkesztőségnek is szétküldött üzenetet – amelyet ezúton is köszönünk – csupán azért bátorkodom közszemlére bocsátani, mivel hűen tükrözi az RMDSZ-nek az erdélyi magyar sajtóval szemben alkalmazott kettős mércéjét. Miközben ugyanis a parlamenti jelenlét megőrzése fölötti örömében egyik kezével megsimogatja a média buksiját, a másikkal pofon is legyinti.
Utóbbi gesztust a Háromszék napilap ellen minden irányból beindított offenzívával követik el a szövetség vezető politikusai, akik az újságon verik el a port a Kovászna megyei magyarságnak az urnáktól való tömeges távolmaradása miatt. Hagyjuk most figyelmen kívül az RMDSZ-es politikusok ama érvelését, miszerint a lap otthon maradásra buzdította a szavazókat, ez ugyanis a mi információink szerint nem igaz. Az viszont igen, hogy nem kampányolt rendületlenül a szövetség, valamint annak jelöltjei mellett, nem számolt be a tulipános korteshadjárat minden egyes mozzanatáról, ellenben – éppen a Takács Csaba által nagyra értékelt szakmai objektivitás jegyében – teret szentelt a másik fél álláspontjának is.
Miközben ez az álláspont alapszabály a függetlenségére valamit is adó média számára, a politika szemében vörös posztó. Holott a sors iróniája, hogy az RMDSZ vezetői már évekkel ezelőtt rájöttek volna, amire most, ha nem csak a baráti sajtó véleményét tartanák mérvadónak. Mégpedig, hogy a szövetség háromszéki szervezetének háza táján nagyon nem jó irányba tartanak a dolgok, az RMDSZ itteni politikusai nem dolgoztak az elmúlt 4–8 évben, nem tudtak meggyőzőek lenni, és a szociális-gazdasági problémák miatt nagyon rossz hangulat alakult ki. Ráadásul mindezt nemcsak a média kényelmetlenül kritikus szelete, hanem Takács Csaba is kimondta. Emiatt már ő érdemel köszönetet.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.