2010. május 14., 11:572010. május 14., 11:57
A prefektúra érvelése szerint a hatályos anyanyelv-használati jogszabályok értelmében csak olyan kisebbségek nyelvén lehet bármilyen megnevezést kihelyezni, amelyeknek számaránya az adott településen eléri a húsz százalékot, viszont Csíkszeredában a legutóbbi népszámláláskor csupán 150-en vallották magukat székelynek.
Mármost fölmerülhet a kérdés, hogy a hargitai megyeszékhelynek vagy bármely más székelyföldi, erdélyi vagy partiumi városnak tényleg az lenne a legfontosabb, hogy határában rovásírásos névtábla is jelezze a település nevét? Persze hogy nem. Olyan szimbolikus aktusról van szó, amelytől senkinek nem lesz kövérebb a bankszámlája vagy több, kerítés-alapanyagnak fölhasználható füstölt kolbász a spájzában. Viszont hangulatjavító intézkedésnek jó (és olcsó), hiszen a település polgárai azt érezhetik, hogy szabadon megélhetik saját kultúrájukat.
A trendek amúgy is azt mutatják, hogy egyre jobban felértékelődik a helyi közösségek kultúrája, a hagyományos régiók lakóit összekötő, közös identitástudatot biztosító tényezők kezdenek egyre fontosabbá válni, ellensúlyozandó a globalizmus – illetve emellett nálunk a többségi terjeszkedés – hatásait. Közben pedig az ezekkel szemben ható ideológiák és képviselőik – a marxizmustól a szélsőséges individualizmust hirdető, hagyományos értékeket tagadó, fundamentalista ideológiáig, amelyet képviselői liberalizmusnak neveznek, lejáratva ezzel az amúgy szép eszmét – a történelem szemétdombjára kerültek, illetve arroganciájuk miatt jó úton vannak a szeméttelep felé.
Egyébként ha a helyi erők tényleg úgy gondolják, hogy az egyéb gazdasági és társadalmi problémák ellenére tényleg ennyire fontos pont most rovásírásos névtábla kihelyezésével foglalkozni, lehet, hogy jobbat tenne az ügynek, ha nem a rovásírás székely mivoltán rugóznának. Azt ugyanis nemcsak a Székelyföldön, sőt nemcsak Erdélyben használták, hiszen Erdélyen kívül Mezőkeresztesen, Nagybányán és Kecskeméten is találtak rovásírásos feliratokat. Úgyhogy – elkerülendő a mostanihoz hasonló prefektúrai packázásokat – ajánlatosabb lenne a közös magyar kultúra részének tekinteni. Az egész székelységgel együtt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok