2010. április 28., 11:372010. április 28., 11:37
Nos, a Fidesz hatalomra kerülését követően immár romániai magyar sajtóberkekben is beindult a rettegde, tegnap az RMDSZ hivatalos pártlapjának tartott bukaresti Új Magyar Szóban, illetve az Adevărul című román napilapnak adott „szakértői elemzésben” szembesülhettünk azzal, hogy a párt primitív, olcsó populizmussal operál, valamint hogy kétharmados többsége veszélybe sodorhatja a demokráciát.
A vendégkommentárban felbukkan a technokrata baloldal vesszőparipája, amely szerint kizárólag ők értenek mindenhez, tehát a természet rendje borul fel, ha nem ők kormányozhatnak – legalábbis így értelmezhető az a megállapítás, hogy az összes párt közül a Fidesz tudja a legkevésbé, mit kezdjen ekkora hatalommal. Ennél súlyosabb viszont az a kitétel, amely szerint a Fidesz hatalomra kerülésével a szomszédos országokban élő magyarok ismét viszályforrásá válhatnak – mintha az a Fideszen, és nem a szomszédos kormányokon múlna, hogy a határon túli magyarok megkapják-e az őket megillető jogokat. Illetve annyiban valóban a Fideszen múlik, hogy kulturális nemzetben gondolkodó konzervatív pártként határozottabban kiállhat a kisebbségi magyar közösségek védelméért, ez pedig valóban konfliktusokhaz vezethet, ha Pozsony vagy Bukarest kisebbségellenes politikát folytat. Hogy egy ilyen konfliktus esetén ki áll a jó és ki a rossz oldalon, döntse el az olvasó.
A magyar nyelvű bukaresti lapban közölt vélemény primitív, olcsó populizmusnak titulálja Orbán Viktor megállapítását, hogy sikerült győzelmet aratni az oligarchák fölött. Tény, hogy a számonkéréssel való kampányolás könnyen meghozza a népszerűséget, de hát Zuschlag János, Hagyó Miklós és Hunvald György ügyéről, illetve arról, hogy Gyurcsány Ferenc milliárdosként vette át egy szociáldemokrata, Kóka János pedig egy liberális párt irányítását, hogy saját érdekcsoportjának szolgálatába állítsa, nehéz nem az idegen szavak gyűjteményének „Oligarchia” szócikkére asszociálni, amely szerint az oligarchia nem más, mint kizsákmányolók kis csoportjának politikai és gazdasági uralma.
Mindennek emlegetését persze lehet populistának titulálni, ám ez nem változtat a tényen, hogy az MSZP– SZDSZ-kormány alatt politikusok által elkövetett bűncselekmények miatti felelősségre vonás – természetesen a jogállam szabályainak betartásával – igencsak indokoltnak tűnik. Amúgy egy dolgot azért nem értek. Ha a rommagyar médiarettegde zászlóshajójává előlépett lap ennyire utálja a Fideszt, akkor néhány napja miért kardoskodott amellett, hogy fenntartója, az RMDSZ legyen a „primitív populista”, „antidemokratikus” kormánypárt első számú erdélyi partnere?
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.