2010. április 28., 11:372010. április 28., 11:37
Nos, a Fidesz hatalomra kerülését követően immár romániai magyar sajtóberkekben is beindult a rettegde, tegnap az RMDSZ hivatalos pártlapjának tartott bukaresti Új Magyar Szóban, illetve az Adevărul című román napilapnak adott „szakértői elemzésben” szembesülhettünk azzal, hogy a párt primitív, olcsó populizmussal operál, valamint hogy kétharmados többsége veszélybe sodorhatja a demokráciát.
A vendégkommentárban felbukkan a technokrata baloldal vesszőparipája, amely szerint kizárólag ők értenek mindenhez, tehát a természet rendje borul fel, ha nem ők kormányozhatnak – legalábbis így értelmezhető az a megállapítás, hogy az összes párt közül a Fidesz tudja a legkevésbé, mit kezdjen ekkora hatalommal. Ennél súlyosabb viszont az a kitétel, amely szerint a Fidesz hatalomra kerülésével a szomszédos országokban élő magyarok ismét viszályforrásá válhatnak – mintha az a Fideszen, és nem a szomszédos kormányokon múlna, hogy a határon túli magyarok megkapják-e az őket megillető jogokat. Illetve annyiban valóban a Fideszen múlik, hogy kulturális nemzetben gondolkodó konzervatív pártként határozottabban kiállhat a kisebbségi magyar közösségek védelméért, ez pedig valóban konfliktusokhaz vezethet, ha Pozsony vagy Bukarest kisebbségellenes politikát folytat. Hogy egy ilyen konfliktus esetén ki áll a jó és ki a rossz oldalon, döntse el az olvasó.
A magyar nyelvű bukaresti lapban közölt vélemény primitív, olcsó populizmusnak titulálja Orbán Viktor megállapítását, hogy sikerült győzelmet aratni az oligarchák fölött. Tény, hogy a számonkéréssel való kampányolás könnyen meghozza a népszerűséget, de hát Zuschlag János, Hagyó Miklós és Hunvald György ügyéről, illetve arról, hogy Gyurcsány Ferenc milliárdosként vette át egy szociáldemokrata, Kóka János pedig egy liberális párt irányítását, hogy saját érdekcsoportjának szolgálatába állítsa, nehéz nem az idegen szavak gyűjteményének „Oligarchia” szócikkére asszociálni, amely szerint az oligarchia nem más, mint kizsákmányolók kis csoportjának politikai és gazdasági uralma.
Mindennek emlegetését persze lehet populistának titulálni, ám ez nem változtat a tényen, hogy az MSZP– SZDSZ-kormány alatt politikusok által elkövetett bűncselekmények miatti felelősségre vonás – természetesen a jogállam szabályainak betartásával – igencsak indokoltnak tűnik. Amúgy egy dolgot azért nem értek. Ha a rommagyar médiarettegde zászlóshajójává előlépett lap ennyire utálja a Fideszt, akkor néhány napja miért kardoskodott amellett, hogy fenntartója, az RMDSZ legyen a „primitív populista”, „antidemokratikus” kormánypárt első számú erdélyi partnere?
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.