2010. augusztus 31., 10:272010. augusztus 31., 10:27
Lehet, hogy nem ismerik a közmondást, ami az ajtó és az ablak közlekedési viszonyán alapszik. Mert, ha a gyereknek ma még adunk szülői igazolást, annak ellenére, hogy lógott óráról, kikötve, hogy ezt az életvitelt befejezi, egyáltalán nem biztos, hogy megfogadja. Azonban a hazaküldött minden romák királyához hasonló egyedek nem a jó neveltetésükről híresek. Mivel euroromák, bármikor visszatérhetnek Franciaországba, bár több támogatást nem kapnak a hazatéréshez. Egyszóval Párizs egy újabb kereseti lehetőséget ajánlott ennek az etnikumnak, anélkül, hogy megerőltető munkát végeznének. Őszintén, a gyereknemzéshez képest semmiség Franciaországig eljutni. Azonosításuk kétséges, ahogyan az is, hogy valóban megelégszenek a 300 euróval és itthon maradnak. A gyerekvállaláshoz is nagyobb kedvet kaphatnak, hisz a gyerekek után is jár darabjáért száz euró, így összegezve egy átlagos roma család legalább ezer euró bevételre tesz szert, adómentesen. Megpróbáltam azok fejével gondolkozni, akik kitalálták ezt a fajta kitoloncolást. Talán úgy gondolták, hogy ennyi pénzből az érintettek hazatérnek, és új életet kezdenek? Lakást bérelnek, és munkát keresnek? Vesznek egy öltönyt, egy fényképezőgépet, s elmennek esküvői fotósnak? Vagy ez csak egyfajta gesztus volt, amolyan fizetek, csak ne énekelj stílusban? Eme tévhitben élőket ki kell ábrándítanom. Fogadni merek, hogy a fejenkénti 300 euró nagy része már a francia reptér Duty Free-jében elkelt, partikellékek vásárlására, hogy itthon meg tudják ünnepelni a jó bizniszt, s a maradékot otthagyni valami rokonnak, amíg ők visszatérnek újból franciákkal üzletelni. Kibővítik jövedelmüket még néhány gyerekkel, s vígan okoznak további fejtöréseket a nagy összeurópai integráló fejeseknek. Javaslatom, hogy legközelebb ne csak a Champs-Elysées luxusboltjai között próbálják ki szerencséjüket az érintettek, hanem látogassanak el Londonba, az Easton Streetre, hiszen ott igazi romabarát társaságra találnak az Amnesty International személyében, és egyúttal ajánlják fel további önkéntes szolgálataikat, mellyel újból rávilágítanak a romaproblémára.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.