Nos, az orosz elnök semmi ilyesmit nem mondott, ehelyett különböző – mondvacsinált – indokokkal igyekezett érvelni az Ukrajna ellen február 24-én kirobbantott háború létjogosultsága mellett. Putyin semmi rendkívüli bejelentést nem tett, amit mondott, azt elsősorban nem kifelé, a Nyugatnak, hanem befelé, az orosz népnek szánta. Beszédében éles párhuzamot vont a második világháború, illetve az Ukrajna elleni invázió között, az oroszok küldetéseként ismét a nácikkal szembeni fellépést nevezte meg, amúgy pedig a februári agresszió eredőjéről – ahogy az a kocsmai verekedések esetében lenni szokott – azt állította: az egész ott kezdődött, hogy Moszkva visszaütött…

Mint látjuk, az orosz elnököt nem különösebben zavarják a tények, és igyekszik párhuzamos valóságot felépíteni a háborús politikáját alátámasztandó, ami otthon, az orosz társadalomban egyelőre helyeslésre talált. Viszont bármennyire is erőlködik, hívein kívül nem sokan hiszik el neki, hogy egy független, szuverén állam lerohanásával Oroszország ma ugyanazt a küldetést teljesíti, mint a Szovjetunió közel nyolc évtizeddel ezelőtt, amikor a hitleri Németország legyőzésében vállalt hangsúlyos szerepével megakadályozta, hogy a Harmadik Birodalomnak sikerüljön beteljesíteni a Hitler által megálmodott szörnyű világrendet.

Abban igaza van Putyinnak, hogy az egyeduralkodásra törekvő Amerika, valamint a Washington befolyása alatt álló Nyugat nem volt hajlandó egyenrangú partnerként kezelni Moszkvát, hanem éppenséggel az onnan érkező figyelmeztetések ellenére terjesztette ki fokozatosan az érdekszféráját Oroszország határaiig. Az viszont nyilvánvalóan nem felel meg a valóságnak, hogy Ukrajna vagy a NATO támadást tervezett Oroszország ellen, vagy hogy az ukránok közel álltak a nukleáris fegyver megszerzéséhez.

És akkor mégis mi várható a továbbiakban Putyintól az Ukrajna ellen több mint hetven napja indított háború során? Győzelemnapi beszédében sok támpontot nem kaptunk, valószínűsíthető azonban, hogy az orosz elnök hazája hadseregének még nagyobb erejét fogja bevetni Ukrajna déli és keleti felében, hogy Oroszországhoz csatolja, vagy kicsikarja a sokak által emlegetett Novorosszija kikiáltását. A katonai konfliktus eddigi kimenetele alapján pedig nagyon úgy fest, hogy ebből hosszú ideig dúló állóháború lesz: az ukrán városok szőnyegbombázásán kívül nagy harci sikerekkel dicsekedni nem tudó Putyin nem érheti be az eddigi „eredménnyel”, a Nyugat által folyamatosan felfegyverzett ukránok kitartása pedig egyelőre nem tűnik lankadni.

Ha még nem tette meg, Európának fel kell készülnie, hogy ez a háború legalább addig eltart, amíg Putyin megőrzi hatalmát a Kremlben, így a kontinensnek meghatározatlan ideig számolnia kell a katonai konfliktus valamennyi járulékos következményeivel, beleértve az inflációt, a gazdasági visszaesést, az energia- és élelmiszerválságot. Bármennyire is igyekszik tartani övéiben a tüzet, Putyin háborúja nagyon fog fájni Oroszországnak, a szankciók által okozott anyagi kiesésen túlmenően a birodalmi álmokat dédelgető ország elszigetelődése elkerülhetetlen. Tulajdonképpen ez a fungáló orosz elnök legnagyobb tragédiája: miközben az egykori Szovjetunió grandiózus délibábját festette fel népe számára, néhány ázsiai partnerét leszámítva országa egyedül marad a nemzetközi porondon, ugyanakkor belülről is egyre gyengébb és sebezhetőbb lesz. Előbb-utóbb rájönnek az oroszok is, hogy ezt kinek „köszönhetik”.