2010. július 15., 10:182010. július 15., 10:18
De ez már az anarchia vagy anarchokapitalizmus. A piacgazdaságokban két fő adózási rendszer működik, a jövedelem nagyságát szem előtt tartó, a többet keresőket nagyobb arányú adótehernek kitevő progresszív, illetve a mindenkit egységes adózásnak alávető, Romániában is immár hatodik éve működő adópolitika. Hogy melyik az igazságosabb, azt szintén mindenki másképp látja.
A baloldal a progresszív adópolitikát preferálja, mintegy óva az embereket, hogy túlkeressék magukat. A jobboldal pedig úgy ítéli meg, hogy aki többet dolgozik, az többet keres, s nem kell tőle csak ezért többet elvenni. Romániában éppen többségében két néppárti, tehát jobboldalinak tartott politikai alakulat tagjaiból áll össze a kormány. Örököltek/továbbvittek egy adópolitikát, amit most a főmumusnak tartott, ellenzéki szociáldemokraták által szorgalmazott mintára próbálnak átalakítani. Éppen akkor, amikor testvérpártjuk, a Fidesz most próbálja bevezetni Magyarországon az egységes jövedelemadót, több olyan intézkedéssel egyetemben, amelyek a középosztályt erősítenék.
Nálunk eközben ez a társadalmi kategória mint olyan, nem is létezik. Húsz év sem volt elég kialakulásához. Vagyonosodás szempontjából legalábbis a nincstelenekhez áll közelebb, mint a gazdagokhoz, messze a középvonaltól. A progresszív adózás pedig még mélyebbre küldheti, hiszen megtörténhet, hogy a kevés lesz több, s aki az úgymond középosztálynál ma kevesebbet keres, az a progresszív adókulcs alkalmazásával nagyobb nettót visz haza. Ha csak a munkáltatók – a korábbi tapasztalatokból kiindulva – meg nem tesznek mindent a jó munkaerő megtartásáért. Beleértve az illegalitást, a feketén kiadott bérrészeket. A költségvetés bővüléséről tehát senki ne álmodjon. Annak megvalósításához – mint az elmúlt időszakok rossz döntéseinek sorozata is jól illusztrálta – csak egy út vezet, egy mielőbb életbe léptetett gazdaságélénkítő csomag. Ami nem csak elvesz, hanem ad is, hogy valami végre elkezdhessen működni is.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.