2010. július 15., 10:182010. július 15., 10:18
De ez már az anarchia vagy anarchokapitalizmus. A piacgazdaságokban két fő adózási rendszer működik, a jövedelem nagyságát szem előtt tartó, a többet keresőket nagyobb arányú adótehernek kitevő progresszív, illetve a mindenkit egységes adózásnak alávető, Romániában is immár hatodik éve működő adópolitika. Hogy melyik az igazságosabb, azt szintén mindenki másképp látja.
A baloldal a progresszív adópolitikát preferálja, mintegy óva az embereket, hogy túlkeressék magukat. A jobboldal pedig úgy ítéli meg, hogy aki többet dolgozik, az többet keres, s nem kell tőle csak ezért többet elvenni. Romániában éppen többségében két néppárti, tehát jobboldalinak tartott politikai alakulat tagjaiból áll össze a kormány. Örököltek/továbbvittek egy adópolitikát, amit most a főmumusnak tartott, ellenzéki szociáldemokraták által szorgalmazott mintára próbálnak átalakítani. Éppen akkor, amikor testvérpártjuk, a Fidesz most próbálja bevezetni Magyarországon az egységes jövedelemadót, több olyan intézkedéssel egyetemben, amelyek a középosztályt erősítenék.
Nálunk eközben ez a társadalmi kategória mint olyan, nem is létezik. Húsz év sem volt elég kialakulásához. Vagyonosodás szempontjából legalábbis a nincstelenekhez áll közelebb, mint a gazdagokhoz, messze a középvonaltól. A progresszív adózás pedig még mélyebbre küldheti, hiszen megtörténhet, hogy a kevés lesz több, s aki az úgymond középosztálynál ma kevesebbet keres, az a progresszív adókulcs alkalmazásával nagyobb nettót visz haza. Ha csak a munkáltatók – a korábbi tapasztalatokból kiindulva – meg nem tesznek mindent a jó munkaerő megtartásáért. Beleértve az illegalitást, a feketén kiadott bérrészeket. A költségvetés bővüléséről tehát senki ne álmodjon. Annak megvalósításához – mint az elmúlt időszakok rossz döntéseinek sorozata is jól illusztrálta – csak egy út vezet, egy mielőbb életbe léptetett gazdaságélénkítő csomag. Ami nem csak elvesz, hanem ad is, hogy valami végre elkezdhessen működni is.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.