2010. január 25., 10:192010. január 25., 10:19
Ezek egy részét a szociáldemokratáknak nyújtott parlamenti támogatás során elveszítette, a román jobboldal ismételt hatalomra kerülése, 2004 után azonban újfent nagy számban jelentek meg RMDSZ-es funkcionáriusok a kormányzati apparátusban, valamint a központi hivataloknak, ügynökségeknek, felügyeleteknek alárendelt „dekoncentrált” intézményekben.
A demokrata-liberálisok és a PSD nagykoalíciója tavaly tömegesen távolította el a vezető magyar tisztségviselőket, emiatt erdélyi magyar politikai-közéleti szervezetek nagygyűléseken tiltakoztak az „etnikai tisztogatás” ellen, sőt talán még emlékszünk rá: az RMDSZ „Ebből az intézményből magyar vezetőt váltottak le” felirattal ellátott gyásztáblákat helyezett el különböző hivatalok bejáratánál. Nos, ezeket a pannókat a napokban egytől-egyig eltávolították, hiszen az Emil Boc kabinetjében kormányfőhelyettessel, három miniszterrel és hat államtitkárral rendelkező RMDSZ a Székelyföldön megszerezte a vezető posztok háromnegyedét, más megyékben a magyarság számarányának megfelelő tisztséget, „odafent” pedig beültetheti emberét többek között a pénzügyőrség, a környezetvédelmi őrség és az építkezési felügyelőség élére, sőt várhatóan a Tarom állami légitársaságnak is magyar parancsnoka lesz.
„Minden nagyon szép, minden nagyon jó” – idézhetnénk Ferencz Józsefet, megelégedésre azonban még sincs okunk. Markó Béláék ugyanis politikai alku révén, a Traian Băsescuhoz hű PDL-kormány hosszú évekig történő támogatásának feltételével kapták meg ezeket a tisztségeket, amelyekből viszont a politikai széljárás változása esetén ugyanúgy kipenderíthetik a magyarokat, mint a román nagykoalíció idején. Amíg nem születik jogszabály arról, hogy a magyar közösség számarányának megfelelően jogosult képviseletre az állami intézményekben, jobb lenne nem tűzbe vetni azokat a gyászkeretes táblákat. Nem másért, de jól fognak egy olyan posztosztozkodás idején, amelyből ismét kimaradunk…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok