2009. május 12., 12:052009. május 12., 12:05
Persze a Fidesz jelöltje, Páva Zsolt által az MSZP-s Szili Katalinra mért kétharmados vereségnek túlzás lenne rögtön országos jelentőséget tulajdonítani, mindez viszont precíz helyzetképet szolgáltat a magyar jobb- és baloldal közötti jelenlegi erőviszonyokról. Nem elhanyagolható szempont ugyanis, hogy Európa leendő kulturális fővárosa – az 1994–98 közötti Páva-érát, a most újrázó polgármester első mandátumát leszámítva – szocialista fellegvárnak tekinthető.
Ennél is fájdalmasabb a vasárnapi kudarc az MSZP szempontjából amiatt, hogy az Országgyűlés elnökének személyében az egyik legnépszerűbb magyar politikus, nem mellesleg pedig a legjobb megítélésnek örvendő szocialista személyiség szenvedett csúfos vereséget, ráadásul olyan ellenféltől, akinek országos ismertsége elenyésző a Sziliéhez képest. Nem véletlen, hogy ezek után a kormánypárt egyik vezető politikusa „nagy bajt” jósolt alakulata további választási esélyeit illetően, burkoltan pedig a Gyurcsány Ferenc fémjelezte közel ötéves korszakot nevezte meg a fő bajok forrásaként, amelyet szerinte az MSZP-nek mihamarabb le kell zárnia.
Kétséges azonban, hogy a volt kormányfő-pártelnök jelentette ballaszttól formálisan megszabadult szocialisták el tudják-e adni a magyar választóknak – nem utolsósorban saját híveiknek –: a Bajnai-kormány tulajdonképpen nem a harmadik Gyurcsány-kormány, és hogy a megszorító intézkedések valóban jó irányba viszik a válság sújtotta országot. Ha erről továbbra sem tudja meggyőzni a szavazókat, akkor a magyar baloldal számára a pécsi időközi választáson elszenvedett kiütéses vereség csak az első az EP-választások és az országgyűlési megmérettetés jelentette hárommenetes politikai küzdelemben. Ráadásul a két utóbbi megmérettetés után sokkal nehezebb lesz talpra állni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok