2011. február 07., 09:522011. február 07., 09:52
No de a hurráoptimizmus legyen csak a román balliberálisok dolga, még akkor is, ha a két párt öszszeborulását bizony a liberálisok táborából sokan nem tapsolták meg felállva. Jelzésértékű, hogy a PNL-n belül többek között az a Ludovic Orban ágáll leginkább a jobb- és a baloldal „összeboronálása” ellen – mondván: a választók megszerzéséhez nem elegendő a Băsescu-ellenes propaganda –, aki ugye egyáltalán nem vádolható az államfővel szemben táplált szimpátiával. Márpedig Orban saját bőrén, még a Tăriceanu-kormányzás idején megtapasztalta, mit jelent mindent egy lapra, Băsescu folyamatos ócsárlására vagy éppenséggel felfüggesztésére feltéve politizálni.
Ez a stratégia nemigen lesz nyerő a következőkben sem, pláne, ha látjuk: a kormány illetékesei közben a nyilatkozatok szintjén napról napra vezetik ki az országot a válságból. Nem véletlen, hogy az államfő éppen az este jelentette be: Románia már nem hívja le az újabb hitelrészletet, mivel úgymond kilábalt a krízisből, és megteremtődtek a fenntartható fejlődés feltételei. Borítékolható, hogy a hatalmon lévők a következő időszakban erőteljesen azt fogják sugallni a lakosságnak, hogy a neheze elmúlt, a megszorítások korszaka véget ért, nem kell hitelt adni az apokalipszissel riogató ellenzék szavának.
Tulajdonképpen a PSD és a PNL szövetkezésének ellensúlyozásaképpen merült fel a kormányzásban alaposan meggyengült demokraták részéről az RMDSZ-szel kötendő újabb, hosszabb távra érvényes koalíciós együttműködés ötlete is, amely valamelyest a PDL-hez „láncolhatná” a magyar alakulatot. Ez a jobboldali paktum azonban csak akkor lehet sikeres a most létrejött balliberálissal szemben, ha a választásokig hátralevő másfél év nem az elmúlt egy esztendő hibáinak megismétléséről szól majd.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.