2011. március 04., 10:272011. március 04., 10:27
A másik oldalról a Szociálliberális Unió duruzsol szép szavakat a fülébe, hiszen ha most kiszállna a kormányból, egy előrehozott választáson az ellenzék tönkreverné a gazdasági hanyatlásból kivezető utat megtalálni képtelen demokrata-liberálisokat. Hogy „jóindulatát” bizonyítsa, az ellenzék máris belement, hogy az oktatási törvény szenátus előtt heverő verziója is lehetővé tegye a történelem és a földrajz magyar nyelven történő oktatását. (Elvileg fölöslegesen, hisz a kormány változata már hatályba is lépett).
Egyértelmű ugyanakkor, hogy az ellenzéki pártok csupán a hatalom megszerzése miatt keresik az RMDSZ kegyeit, viszont a jelenlegi népszerűségi mutatók alapján nem nagyon lenne rá szükség egy új koalícióban. Ezért most értelmetlen lenne engedni a szánalmas és átlátszó sziréndaloknak.
Csakhogy kormányon sem lesz minden játék és mese. Az életszínvonal-romlás ugyanis az RMDSZ népszerűségét is kikezdte. A szavazók visszahódítására pedig nem biztos, hogy elég lesz a szimbolikus eredmények lobogtatása. Már az oktatási törvény sem kimondottan az a téma, amely az átlag magyar szavazópolgárt izgatja – az érintett diákok még nem szavazhatnak – , a kisebbségi törvény és a fejlesztési régiók átrajzolása pedig – bármennyire fontos is – olyan elvont, hogy csak nehezen lesz képes versengeni a mindennapi megélhetést érintő bér-, munkahely- vagy nyugdíjtémákkal.
Az RMDSZ népszerűségi eredményei is jelzik: nem működik az a taktika, hogy a gazdasági kudarcokért a kormánypartnerre próbálja rátolni a felelősséget. Ha gazdasági és szociális kérdésekben nem lesz képes eredményt felmutatni, nehéz lesz visszaszereznie hitelességét, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy kivel szövetkezik. A mandátumszámban mért választói bizalmat ugyanis semmilyen paktum nem helyettesítheti.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.