2010. december 17., 11:492010. december 17., 11:49
Az előző mondat nem egy sztriptízbárfüggő agglegény látomásai közül való, hanem egy lehetséges sajtóbeszámoló a 2016-os riói olimpiáról. A Nemzetközi Rúdtánc Fitneszszövetség ugyanis szeretné elérni, hogy a hat év múlva esedékes játékokon az általuk űzött sportágat is vegyék fel a repertoárba – legalább bemutatóként. Mielőtt még valaki azt hinné, hogy álszent, szemforgató filippikák következnének, megjegyzem, hogy a rúdtánccal amúgy semmi bajom, hiszen esztétikus látványt nyújt, művelése gyakran akrobatikus mozdulatsorokat is megkövetel, ezért meg is van a maga helye – a sztriptízbárokban. Hiszen képzeljük már el, mi lenne, ha a brazíliai olimpián valóban fölvennék a műsorba. Már eleve az olimpiai stadionban kellene megrendezni a rúdtáncbemutatókat, hiszen nincs az a nagyméretű csarnok, amely elbírná a show-ra kíváncsi lelkes férfi nézők rohamát.
Ennek nyomán nagyon gyorsan ez lenne a legnépszerűbb sportág, a sportok királynőjének nevezett atlétikára a kutya sem volna kíváncsi, felállíthatná Usain Bolt az újabb elképesztő világcsúcsot síkfutásban, vagy Fazekas Róbert diszkoszvetésben, a stadion közönsége legfeljebb néha hangosan pfujolva követelné, hogy ne kolbászoljanak az atlétikapályán, illetve a stadion közepén, mert elvonják a figyelmet a fő látványosságról. A performanszt aztán lehetne bővíteni is. Például külön kiegészítő sportág lehetne a pénznek a táncosnők tangájába való becsúsztatása. A versenyzők a rúdtól ötven-száz méternyire sorakoznának fel, a startpisztoly jelére száguldani kezdenének, és az nyerne, aki a leggyorsabban és a legszakszerűbben dugja az egydollárost az atlétanő alsóneműjébe. Mindez nem is annyira negatív utópia, mint amennyire első látásra tűnik. Amióta az ötkarikás játékokon sem az igazi sportteljesítmény a legfontosabb, hanem a pénz, a nézőszám arányában értékesített reklámidő, azóta olyan hülyeségek is olimpiai státust nyertek, mint a kerti gumiasztalon való ugrabugrálás. Így aztán a rúdtánc ötkarikás sportággá nyilvánításán már nem is csodálkozhatnánk. Igaz, így jó érvünk lenne a párunk megnyugtatására, amikor pénteken este barátainkkal sztriptízbárba indulunk: semmi vész, drágám, csak megyünk és megnézzük az olimpiai csapat edzését.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.