2011. február 09., 10:322011. február 09., 10:32
Abban ugyanis, hogy az akciók meglágyítanák a Románia schengeni övezethez való csatlakozását ellenző német és francia illetékesek szívét, továbbra sem hiszünk. A csatlakozásra sem szociális, sem gazdasági, sem közigazgatási-igazságügyi téren nem kellőképpen felkészült Románia EU-ba való befogadásának következményeit nyögő, és most észbe kapó nyugati tagállamok véleményének megváltoztatásához ugyanis jóval több lenne szükséges, mint a csatlakozás bizonytalanná válása nyomán hirtelen megszaporodott látványos leleplezések. Többek között az, hogy kiderüljön: meddig vezetnek a szálak a most őrizetbe vett, alacsonyabb rangú egyenruhásoktól. Aki határvárosban nőtt fel, tudja, hogy nyílt titoknak számított: az irigyelt, külön kasztnak minősülő vámosok villái nem feltétlenül csak a verejtékes munkával megkeresett közalkalmazotti fizetésekből nőnek ki a település elit negyedeiben. Ha pedig az egyszerű polgárok jó része ismerte a vonatkozó gyakorlatot, nehéz elképzelni, hogy a magas beosztású illetékesek nem hallottak róla – a mostanihoz hasonló kaliberű razziákra azonban valahogy nem emlékszünk. Nem mintha elegendőnek tartanánk, ha néhány magas rangú jelenlegi vagy volt vámparancsnok feje is porba hullna – azzal nem sokat érünk, ha a vámosokat, határrendészeket tesszük meg bűnbaknak. A korrupció ugyanis nem a határőrizeti szervek „privilégiuma”: hivatalnokoktól az igazságszolgáltatási alkalmazottakon át a politikusokig sokan tettek azért, hogy a megvesztegetés és a mutyi a mindennapi kultúra részévé váljon. Ennek leküzdéséhez pedig nem néhány hónap kell – sőt ha azt vesszük, hogy a parlamentben kormánypárt és ellenzék még ma is vállvetve akadályozza meg a korrupcióval vádolt képviselők kiadatását, még a Laurent Wauquiez francia Európa-ügyi államtitkár által jósolt néhány év is túlzottan optimista variánsnak tűnik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok