2011. május 27., 10:012011. május 27., 10:01
A városszéli erdőből Ivan Ivanovics Pataki, a hivatásos ellenálló elnyújtott üvöltéseit lehetett hallani, akiről azt rebesgették, hogy félig-meddig magyar, és aki úgy tudta, hogy mire az ivóvíz a maga rejtett csatornáin kerszetül visszaszivárog a kutak fenekére, ő is feldobja a tappancsait. Oleg Péter úgy tett, mintha nem venné észre, hogy felesége hasa napok alatt óriásira duzzad, akkor sem szólt egy szót sem, amikor Oleg Klára pénteken hármasikreket hozott a világra. Péter elvágta a köldökzsinórokat, puha rongyokkal törölgette meg a furcsa teremtményeket, akiknek apró, szürke szőr borította a testét.
Papot hívtak, aki – víz nem lévén – bort szentelt, és azzal hintette be a kicsiket, ettől aztán a szürke szőrszálak elkezdtek lehullani róluk, lassan-lassan előtűnt a selymes bőr, amely azonban égszínkék volt. Oleg Péter elnézte a felesége három mellén függő három különös csecsemőt, tudta, nem sok köze van a világra jöttükhöz, de máris úgy szerette őket, mintha a sajátjai lennének. A vidék hőseinek, kiemelkedő tudósainak és művészeinek az emberek nem állítottak szobrot, ha valaki itt hőstettet hajtott végre vagy maradandót alkotott, az menten kővé vált, mintha a saját emlékműve akarna lenni.
Ezektől a szobortetemektől azonban a vidék lakói féltek, ezért a városszéli erdőbe szállították őket, az északnyugati irányból érkező, az erdőt átszelő Vorevica partjára egy sűrű, bozótos részre. Itt egy félhektáros területen már jónéhány szobor összegyűlt. Köztük volt Oleg Péter édesapja, Oleg Pál is, aki a robbanómotort találta fel, ezért vált kővé. Ezen a vidéken nem használnak semmit amit nem egy helybéli készített, így itt újra fel kell találni mindent, amit a világ más pontjain már feltaláltak. Miután a pap elment, Oleg Péter – víz nem lévén – egy palack cseresznyepálinkát vett magához és kibattyogott ebbe a különös szobortemetőbe, ahol egy teljes napon át üldögélt kővé merevedett apja előtt. Ivan Ivanovics Pataki, aki úgy tudta, hogy napokon belül kileheli a lekét, csak messziről figyelte a férfit, aki oly mozdulatlan volt, hogy azt lehetett volna gondolni róla, maga is kőből van. Amikor Oleg Péter hazatért, a felesége karjában nyugvó három égszínkék poronty már beszélni is tudott. Testükről ekkorra az utolsó szürke szőrszál is eltűnt, teljesen csupaszok voltak. Oleg Péter az első két gyermeket Áronnak és Tamásnak nevezte el, a harmadikként világra jött kislány pedig a vészjósló Szemiramisz nevet kapta.
Mire a nap leszállt, Oleg Péter szerény háza megtelt a környékbeliek ajándékaival. Az emberek ideges sietséggel tették le a gyermekek elé a húst, a sajtot, ruhaneműket – kinek mi volt kéznél –, mintha áldozatot mutatnának be. Volt aki még néhány korty ivóvizet is elhozott, ezeket az apró üvegcséket azonban Péter levitte a pincébe, mert tudta: Oleg Klára és három égszínkék gyermeke immár csak a Vorevica vizéből ihatnak.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!