2008. december 05., 16:162008. december 05., 16:16
Nem is akárhogy: már 34 voks is elegendő volt ahhoz, hogy Kötő József az elkövetkező négy évben a Guardafui-foktól Zanzibárig, valamint a Damaszkusztól Fokvárosig fölmerülő problémákra próbáljon gyógyírt szerezni képviselői tevékenysége keretében. (Félreértés ne essék, nem Kötő József személyét támadjuk – ő tulajdonképpen csak áldozata annak a csodálatos választási rendszernek, amelynél vélhetően még három furat- és palástcsiszoló szakmunkás egy, a sarki kiskocsmában fejenként nyolc vilmoskörte és tíz üveg sör társaságában eltöltött éjszaka után, delirium tremenses állapotban is képes lett volna értelmesebbet kitalálni).
Persze nem kell azonnal lesajnálóan inteni, hiszen a magyar–afrikai kapcsolatok szép múltra tekintenek vissza, már a búr háborúkban is harcolt ötven magyar huszár az angolok ellen, és azt se felejtsük el, hogy gróf Teleki Sámuel, gróf Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán és gróf Almásy László is sokat tett az európaiak számára eladdig ismeretlen fekete kontinens feltárásáért. Arról nem is beszélve, hogy a Nílus felső folyása mentén élnek a magyarabok, akik a törökök által az 1500-as években Magyarországról elhurcolt nemzettársaink leszármazottai, ennek nyomán egyértelműen megérdemlik, hogy valaki az ő ügyüket is képviselje.
Igaz ugyan, hogy Kötő Józsefnek elsősorban a választókerületében élő román állampolgárok képviselete lesz majd a feladata, de mivel a leadott voksok száma is jelzi, hogy ezt nem kell hegyeket is megmozgatni képes tömegnek elképzelnünk, az RMDSZ nyugodtan felvállalhatja, hogy egy európai uniós tagállam parlamenti pártjaként olyan problémákra is megpróbáljon megoldást találni, mint a dárfúri válság, a ruandai tuszik helyzete, a kongói polgárháború vagy akár a palesztin–izraeli konfliktus békés rendezése, ha már képviselője van a vidéken.
Már csak azért is, mert jelen állás szerint ezek megoldására mintha valamivel nagyobb esély mutatkozna, mint például a kisebbségi törvény bukaresti parlamentben történő elfogadtatására vagy arra, hogy visszaédesgessék soraikba a rivális magyar párt radikálisabb prominenseit és azok szimpatizánsait.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.