2010. április 09., 11:382010. április 09., 11:38
Erre most kiderül, hogy talán mégis jól jártam volna, ha hivatásos katonai pályára lépek. Itt van ugyanis az egységes nyugdíjtörvény, amely megnyirbálná az elképesztően nagy összegű nyugdíjakat. Erre a hivatásos katonatisztek azonnal offenzívába lendültek, mondván, az mégsem járja, hogy akár hatvan százalékkal is csökkenjen a nekik járó illetmény, mire az illetékesek siettek megnyugtatni őket, hogy nyugalom, csak a háromezer lejen felüli nyugdíjak csökkennek.
Távol álljon tőlem a demagógia, de azért tényleg nem annyira rossz állás ez, még ha a hivatalos statisztikák szerint az érintettek több mint fele (több mint 45 ezer fő) fel is lélegezhet, ők ugyanis csak 1000 és 2000 lej közötti nyugdíjat kapnak. 2000 és 3000 lej közötti illetmény mintegy 15 ezer egykori egyenruhásnak jár, úgyhogy csupán annak a mintegy 7000 nyugdíjas tisztnek kell meghúznia a nadrágszíjat, aki 3000 és 5000 lej közötti állami ellátmányból tengeti öreg napjait. Szóval tényleg nem rossz munkakör ez: mondjon valaki még egy olyan állást, ahol törvény szabályozza, hogy a nyugdíj is arányosan nőjön abban az esetben, ha az aktív dolgozók bére is emelkedik, vagy ha az infláció meghaladja a tíz százalékot.
Azon gondolkodtam, vajon mivel érdemlik ki a kvietált egyenruhások ezt az illetményt? Tudtommal jelentősebb, a román hadsereget is foglalkoztató harci eseményre az elmúlt hatvan évben nem került sor, a ’89-ig divatos kukoricabetakarító hadműveletek pedig talán mégsem anynyira értékesek, hiszen a téesznyugdíjak például meg sem közelítik a katonai illetmények összegét. Amennyire tudom, az ország területét sem sikerült növelni a hadsereg közreműködésével, ilyen esemény csak a Duna-deltában zajlik, de ott sem a fegyveres erők jóvoltából, hanem a hordaléklerakódás következtében. (Arról meg nem értesültem, hogy a Dunát leszerződtették volna hivatásos tisztnek valamelyik utászezredbe). Persze mindezzel szemben lehet a hadsereg elrettentő erejével érvelni. Amivel tulajdonképpen egyet is lehet érteni, hiszen a fiatalok nagy többsége még ma is retteg attól, hogy egyszer egyenruhát kell öltenie.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.