2010. április 09., 11:382010. április 09., 11:38
Erre most kiderül, hogy talán mégis jól jártam volna, ha hivatásos katonai pályára lépek. Itt van ugyanis az egységes nyugdíjtörvény, amely megnyirbálná az elképesztően nagy összegű nyugdíjakat. Erre a hivatásos katonatisztek azonnal offenzívába lendültek, mondván, az mégsem járja, hogy akár hatvan százalékkal is csökkenjen a nekik járó illetmény, mire az illetékesek siettek megnyugtatni őket, hogy nyugalom, csak a háromezer lejen felüli nyugdíjak csökkennek.
Távol álljon tőlem a demagógia, de azért tényleg nem annyira rossz állás ez, még ha a hivatalos statisztikák szerint az érintettek több mint fele (több mint 45 ezer fő) fel is lélegezhet, ők ugyanis csak 1000 és 2000 lej közötti nyugdíjat kapnak. 2000 és 3000 lej közötti illetmény mintegy 15 ezer egykori egyenruhásnak jár, úgyhogy csupán annak a mintegy 7000 nyugdíjas tisztnek kell meghúznia a nadrágszíjat, aki 3000 és 5000 lej közötti állami ellátmányból tengeti öreg napjait. Szóval tényleg nem rossz munkakör ez: mondjon valaki még egy olyan állást, ahol törvény szabályozza, hogy a nyugdíj is arányosan nőjön abban az esetben, ha az aktív dolgozók bére is emelkedik, vagy ha az infláció meghaladja a tíz százalékot.
Azon gondolkodtam, vajon mivel érdemlik ki a kvietált egyenruhások ezt az illetményt? Tudtommal jelentősebb, a román hadsereget is foglalkoztató harci eseményre az elmúlt hatvan évben nem került sor, a ’89-ig divatos kukoricabetakarító hadműveletek pedig talán mégsem anynyira értékesek, hiszen a téesznyugdíjak például meg sem közelítik a katonai illetmények összegét. Amennyire tudom, az ország területét sem sikerült növelni a hadsereg közreműködésével, ilyen esemény csak a Duna-deltában zajlik, de ott sem a fegyveres erők jóvoltából, hanem a hordaléklerakódás következtében. (Arról meg nem értesültem, hogy a Dunát leszerződtették volna hivatásos tisztnek valamelyik utászezredbe). Persze mindezzel szemben lehet a hadsereg elrettentő erejével érvelni. Amivel tulajdonképpen egyet is lehet érteni, hiszen a fiatalok nagy többsége még ma is retteg attól, hogy egyszer egyenruhát kell öltenie.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok