2010. december 20., 10:252010. december 20., 10:25
A WikiLeaksszel amúgy már csak azért sem hasonlíthatjuk össze magunkat, mivel mi nem titkos dokumentumokat szellőztettünk meg, hanem két RMDSZ-es politikus, Kovács Péter és Édler András vitájáról számoltunk be, amelyet a Facebook közösségi portálon folytattak. A vitát bárki olvashatta, aki Facebook-profillal rendelkezik – becslések szerint jelenleg mintegy félmilliárd ember világszerte. Ráadásul a közösségi portál nem exkluzív klub – egy perc alatt bárki regisztrálhat, és zavartalanul elolvashatja a polémiát. Már csak azért is, mert Kovács eleve a nyilvánosságnak szánta Tőkés Lászlót bíráló véleményét, ugyanis azt a nyilvános üzenőfalra írta be, és ott zajlott le a vita is.
Ennek fényében pedig kizárólag a tájékozatlanság számlájára tudjuk írni azt az álláspontot, miszerint a Krónika sajtóetikai vétséget követett volna el a vitáról szóló cikk leközlésével. (Nem csoda, hogy rutinos Facebook-felhasználóként maga Kovács is a Krónika pártjára állt – igaz, politikusként ő profitálhat is az ügyből, hiszen róla szólnak a hírek.) Így 2010 végén csak az gondolhatja komolyan, hogy a Facebook nyilvános terében megfogalmazott vélemény bizalmasnak számít, aki nincs tisztában azzal, miről is szól egy közösségi portál.
Azt ugyanis olyan fórumként kezelik felhasználói, amelyen immár a személyes találkozókat kiváltva értesíthetnek bárkit arról, mi is történt velük. Ha pedig nem szeretnék, hogy mindenki tudjon róla, akkor privát üzenetként is posztolhatják, vagy a biztonsági beállítások módosításával kiszűrhetik, hogy ki lássa üzenetüket. A mi lelkiismeretünk tehát tiszta: a 21. században információs forrásként használtunk egy olyan orgánumot, amely korunk első számú nyilvános fóruma. Aki a Facebook nyilvánosan hozzáférhető üzenőfalára ír, az félmilliárd embernek ír – és ha valaki ennek nincs tudatában, ne azt okolja, aki erre felhívja a figyelmét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok