2011. február 17., 11:012011. február 17., 11:01
Ez sokakat nem is zavar, sőt bizonyos körökben megtörténik, hogy értelmetlen magyarkodással vádolják meg azt a társukat, aki magyar nevén emleget egy román intézményt vagy egy hivatalos okiratot.
Ez ellen tenni nagyon nehéz, hiszen már-már önfejűnek kell lenni ahhoz, hogy önszorgalomból elsajátítsuk a magyar szóhasználatot, az pedig óriási akaraterőt és türelmet igényel, hogy legalább a közvetlen környezetünkben élőkkel is megértessük: a bérlet semmivel sem kevesebb, mint az abonament, csak rövidebb. Ráadásul sokan azzal sincsenek tisztában, hogy ahol a magyarság számaránya meghaladja a 20 százalékot, a törvény szerint magyar nyelvű kérvénnyel is fordulhatnak a közigazgatási hatóságokhoz, a hivatalos ügyeket magyar nyelven intézhetik, magyarul szólalhatnak fel a bíróságon. Az már más kérdés, hogy az illetékesek a legtöbb helyen ezt nem teszik lehetővé, így a makacs ragaszkodás az anyanyelvhasználathoz csak idegeskedéssel és időveszteséggel jár. Ám a probléma megoldását elsődlegesen nem is az irodákban, hanem önmagunkban kell keresni. Az „átállást” immár egyre több civil szervezet, kiadvány és honlap bátorítja. Ezek nem csak egyszerű nyelvápoló szerepet töltenek be: olyan honlap is van, amely az intézménynevek és szakszavak magyar megnevezése mellett csokorba fogja például az erdélyi magyar orvosok, közjegyzők és ügyvédek névsorát. Eme gyakorlatias szolgáltatások jó esetben azt eredményezhetik, hogy nemcsak a már eleve elkötelezett nyelvőrzők böngészik majd ezeket az oldalakat, hanem azok is, akik egyébként jól tudják, gondjukat-bajukat szívesebben mondják el anyanyelvükön. S ily módon talán az igénytelenebb, érdektelenebb rétegben is lassacskán tudatosul, hogy Erdélyben magyarnak lenni és magyarul beszélni természetes. Egyúttal azt is megérti, ez nemcsak jogokkal, de kötelezettségekkel és sok-sok tanulással is jár.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.