2011. február 15., 09:542011. február 15., 09:54
A magyar nyelv őrzőinek minden bizonnyal a hideg futkos a hátán, amikor élőszóban hallanak, vagy gyorsétkezdék menüjében olvasnak a cseriről, koviubiról, ubisaliról, hasábburgiról, csiripöriről és tucatnyi hasonszőrű társáról. Azaz a röhejessé vált szórövidítések, a nyelv visszafejlesztésének megannyi példájáról, amelynek úzusa nálunk Erdélyben hál istennek még nem vert gyökeret, de ha nem vigyázunk, hasonló sorsra juthatunk. Annál is inkább, mivel a szleng eme kifejezetten irtani való formája immár nemcsak a beszélt nyelvben, hanem tudományos fórumokon is tetten érhető. A Népszabadság hétvégi számában Tamás Pál budapesti szociológus elemzi (Markó lábnyoma, február 11.) a romániai kisebbségi – itt is főként a magyar – politizálás kiskátéját „Ceaucescutól” napjainkig, a román és az erdélyi magyar belpolitika várható alakulását, a „Markó-modell sikerét”.
Isten őrizz, hogy vitába bocsátkozzunk a neves szakértő eszmefuttatásával, hiszen ama „megvilágosodására” is csak bólogatni tudunk, hogy az RMDSZ leköszönő elnökének politikai lábnyomába leginkább a Kelemen Hunor cipője passzol. Azt azonban nem bocsátjuk meg a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézete nemrég leköszönt igazgatójának – már csak szakértelme és egykori tisztsége tekintélye okán sem –, hogy publicisztikájában egyszerűen romagyarnak titulálja a romániai magyarokat. Megszámoltuk: pontosan ötször használja ezt a formulát, helyette azonban az erdélyi magyart egyszer sem. Mármost tudjuk, hogy a honi közbeszédben, többnyire az internetes médianyelvben elő-elő fordul a rommagyar kifejezés, ami – valljuk be – ugyanolyan nevetségesen, sután és balgán hangzik, mint csiripörinek nevezni a csirkepörköltet. No de a romagyar még ezen is túltesz, hiszen amellett, hogy sértő és rettentően ronda, azt sugallja, hogy ezek szerint létezik szemagyar, ukmagyar, szlomagyar és persze mamagyar is a Kárpát-medencében. Ez a slendrián, erőltetett rövidítés természetesen még nem rövidíti meg magukat a külhoni magyarokat is, sokkal inkább minősíti a „nyelvújítókat”. Akik esetünkben használhatnák akár a románt is – elvégre kevesebb betűből áll, mint a romagyar.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.