2011. február 09., 10:312011. február 09., 10:31
Miután ezt így tisztáztuk: MIÉRT TÖRNEK A LELKI, SZELLEMI S GYAKRAN TESTI ÉPSÉGEMRE A KÜLÖNBÖZŐ HIVATALOK, INTÉZETEK, SZOLGÁLTATÓK ÉS EGYÉB ILYEN VESZEDELMESEN GONOSZ FAJZATOK??? Ha pénzt veszek kölcsön a banktól, miért kellene egy teljes ügyvédi irodát felbérelnem, hogy közösen olvassuk el és értelmezzük a szerződést? Nem lehetne egyszerűen leírni, hogy kapok egy összeget, visszafizetem a három-négy-ötszörösét, mit tudom én, ám ha ezt nem teszem meg, jönnek, elveszik az alvómacimat is, és ha nekem nincs ilyen, az adósbörtön feneketlen hetedik bugyrába vetnek. Ezt én megértem, aláírom, s letudtam az egészet. De miért szükséges húsz oldalon hatszázötvenhat pontban és nagyjából kétszer annyi alpontban számomra érthetetlen szövegeket leírni, nem beszélve az apró betűs részekről, amelynek a figyelmes tanulmányozását minden szakavatott ajánlja, ha nem akarok arra ébredni, hogy valójában már nem vagyok ura a saját lelkemnek. Miért zúdítanak rám ilyeneket, hogy tárgyát képező, el nem idegeníthető, tehermentesítés, ellenjegyző, meghiúsul, és a legrosszabb rémálomban mindezt románul. Vagy ha már a téboly határán egyensúlyozok, mert tízpercenként veszik el a villanyt, és azokban a rövid időszakokban, amikor mégis van áram, atomreaktorként zúg a hűtő és Star Trek-esen serceg a lámpa, akkor a hibajelentőnél miért nem vigasztalnak meg, miért nem tesznek úgy, hogy rezonálnak a bajomra, ahelyett, hogy kioktatnak, paragrafusokat vágnak a fejemhez, amelyből kiderül, hogy néhány tucat feltételnek kell eleget tennem, hogy egyáltalán jogom legyen panaszkodni, örüljek, hogy már nem petróleumlámpával kell világítanom, és különben is, hol van az az Árkos. Az erős Nagy Testvér-érzés akkor hatalmasodott el teljesen rajtam, amikor egy reggel, hajnalhoz közelítő időpontban azt villogta, csipogta hisztérikusan a tévénk, hogy üzenetünk érkezett, megtehetjük, hogy nem nézzük meg, de jobban járunk, ha mégis. Majd ránk dörrentek, hogy még néhány napunk van, amíg büntetlenül fizethetünk, aztán pedig irgum-burgum, megnézhetjük magunkat. Csak halkan mondom, nem vagyok paranoiás, de anarchista még lehetek.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.