2011. február 09., 10:312011. február 09., 10:31
Miután ezt így tisztáztuk: MIÉRT TÖRNEK A LELKI, SZELLEMI S GYAKRAN TESTI ÉPSÉGEMRE A KÜLÖNBÖZŐ HIVATALOK, INTÉZETEK, SZOLGÁLTATÓK ÉS EGYÉB ILYEN VESZEDELMESEN GONOSZ FAJZATOK??? Ha pénzt veszek kölcsön a banktól, miért kellene egy teljes ügyvédi irodát felbérelnem, hogy közösen olvassuk el és értelmezzük a szerződést? Nem lehetne egyszerűen leírni, hogy kapok egy összeget, visszafizetem a három-négy-ötszörösét, mit tudom én, ám ha ezt nem teszem meg, jönnek, elveszik az alvómacimat is, és ha nekem nincs ilyen, az adósbörtön feneketlen hetedik bugyrába vetnek. Ezt én megértem, aláírom, s letudtam az egészet. De miért szükséges húsz oldalon hatszázötvenhat pontban és nagyjából kétszer annyi alpontban számomra érthetetlen szövegeket leírni, nem beszélve az apró betűs részekről, amelynek a figyelmes tanulmányozását minden szakavatott ajánlja, ha nem akarok arra ébredni, hogy valójában már nem vagyok ura a saját lelkemnek. Miért zúdítanak rám ilyeneket, hogy tárgyát képező, el nem idegeníthető, tehermentesítés, ellenjegyző, meghiúsul, és a legrosszabb rémálomban mindezt románul. Vagy ha már a téboly határán egyensúlyozok, mert tízpercenként veszik el a villanyt, és azokban a rövid időszakokban, amikor mégis van áram, atomreaktorként zúg a hűtő és Star Trek-esen serceg a lámpa, akkor a hibajelentőnél miért nem vigasztalnak meg, miért nem tesznek úgy, hogy rezonálnak a bajomra, ahelyett, hogy kioktatnak, paragrafusokat vágnak a fejemhez, amelyből kiderül, hogy néhány tucat feltételnek kell eleget tennem, hogy egyáltalán jogom legyen panaszkodni, örüljek, hogy már nem petróleumlámpával kell világítanom, és különben is, hol van az az Árkos. Az erős Nagy Testvér-érzés akkor hatalmasodott el teljesen rajtam, amikor egy reggel, hajnalhoz közelítő időpontban azt villogta, csipogta hisztérikusan a tévénk, hogy üzenetünk érkezett, megtehetjük, hogy nem nézzük meg, de jobban járunk, ha mégis. Majd ránk dörrentek, hogy még néhány napunk van, amíg büntetlenül fizethetünk, aztán pedig irgum-burgum, megnézhetjük magunkat. Csak halkan mondom, nem vagyok paranoiás, de anarchista még lehetek.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.