2011. június 01., 09:462011. június 01., 09:46
Mert az utóbbi években az új jobbosok torkán fel-felharsant és írott formában is rögzített „Székelyföld román föld!” rigmus, illetve a külügyi tárca álláspontja – miszerint a székelyföldi megyék mindenféle „alkotmányos és törvényes alap” nélküli közigazgatási-területi egység számára hoznak létre Brüsszelben képviseletet – csak csomagolásban különbözik, a tartalmat és az üzenetet tekintve már nem. Külügyérek esetében azért furcsa ez, mert bár minden kétséget kizáróan a minisztériumokban azért a hőbörgő jobbosoknál mégiscsak felkészültebb emberek szoktak helyeket foglalni; következésképpen erős a gyanúm, hogy nem felkészületlenség, de sokkal inkább hangulatgerjesztő rosszindulat okán mossák össze a közigazgatási-területi egység, illetve a földrajzi, nyelvi, kulturális tájegység fogalmát.
E súlyos összemosás logikája mentén akkor Moldvának, Havasalföldnek, Erdélynek, a Részeknek, ezeken belül például a Mócvidéknek sem lehetne joga, vagy illetékessége a világon bárhol megmutatni önmagát s önmagának legszebb arcát? Vagy ama lehetőségeit, amelyekre akadna befektető vagy pályáztató, aki hajlandó lenne pénzt hozni arra, hogy az imént említett szépreményű vidékek kikászálódjanak abból a gazdasági-társadalmi pocsolyából, amelybe a mindenkori kormányzatok züllesztették. S ha Kolozs és Temes megye is nyitott már ilyen képviseleti irodát, Kovászna, Hargita és Maros megye miért ne nyithatna? Hacsak nem valamiféle nemzetiségi alapú bizalmatlanság, tehát negatív megkülönböztetés alapján, mert a román külügy azért aggodalmaskodik, hogy e három megyét népszerűsítő iroda Brüsszelben a Magyar Régiók Házában nyit ajtót. S akkor mi van? Én azon csodálkozom, pontosabban azt kérem számon, hogy a román külügy által is emlegetett magyar–román stratégiai partnerség jegyében – de akár anélkül is – miért nem ő, vagy miért nem az ország területi épségéért agitálók tettek a Székelyföldért Brüsszelben. Ha már annyira ragaszkodnak ahhoz, hogy a Székelyföld Románia tartozéka.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!