2011. március 11., 10:072011. március 11., 10:07
Ő ugyanis egy fa. Egy székelyföldi hársfáról van szó, amely kemény nemzetközi megmérettetés nyomán az év fája lett az európai kontinensen. Persze nem arról van szó, hogy az évszázados hárs egyszer csak gondolt egyet, hogy ugyan, olyan unalmas már ott álldogálni Csíkszentléleken, nosza, mérjük össze erőnket a kontinens többi növényi életformájával, ilyesmire ugyanis még ötszáz év elteltével is ritkán szoktak fák vetemedni.
Egy cseh zöldszervezet internetes voksolást szervezett, és lelkes honfiak nevezték be a végül győztesként befutott hársat. Most nyugodtan megkérdőjelezheti bárki mind a környezetvédelem, mind a nemzet iránti elkötelezettségemet, de a fák – ráadásul nem azonos fajtájú fák – közötti versengés meghirdetését legalább anynyira abszurdnak tartom, mint valóságos nemzeti mozgalmat indítani a voksoláson való részvételért. Ettől kezdve ugyanis már nem a zöld gondolat népszerűsítéséről szólt a dolog, hanem arról, hogy ne a bolgárok vagy a csehek fája győzzön, hanem a mienk.
Mert az ősi, mondhatni tősgyökeres magyar fa. Szóval sikerült megint csak valami jófajta pótcselekvést találni annak demonstrálására, hogy a magyar a legbelevalóbb, legkeményebb nemzet. Mindehhez pedig semmi egyebet nem kellett tenni, csupán leszavaztunk az interneten, aztán már kényelmesen hátra is dőlhettünk a fotelunkban, hogy most aztán megint öregbítettük sokat szenvedett nemzetünk hírnevét. Az igazságosság kedvéért ne csak magunkat ostorozzuk: nem csak magyar szinten képvisel jelentős mozgósító erőt a nemzeti frusztráció, a székely hársnak ugyanis ádáz ellenfele akadt egy bolgár platán személyében.
A dolog odáig fajult, hogy idő előtt le is kellett állítani a voksolást, mivel mind bolgár, mind erdélyi részről számos, számítógép által generált kalózszavazat érkezett. Egy idő után már attól lehetett tartani, hogy a közép-amerikai futballháború mintájára kitör a kelet-európai faháború, amelyen ruhájukon egy hárs képét viselő székelyek és platánnal ékített felsőben felvonuló bolgárok harcolnak a szent nemzeti növényért. Végül azonban győzött a transzszilván virtus, és miközben a Hargitán az illegális fakivágások miatt pusztulnak a fenyvesek, a székely hárs büszkén magasodik. Ja, és a harmadik helyen a magyarországi versenyző, a letenyei platán végzett. Ilyenkor tényleg jó magyarnak lenni.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.