2011. január 24., 09:412011. január 24., 09:41
Mindennek az lett a következménye, hogy csökkent a nemzetbiztonsági szervek kötelékeiből nyugalomba vonult személyek egy részének járandósága is, hiszen például számtalan egykori alkalmazottról kiderült: úgy vonulhatott nyugalomba, hogy közben nem töltötte le teljes szolgálati idejét. A legnagyobb felháborodás amiatt tört ki, hogy az új jogszabály alapján minden nyugdíjat a nyugdíjalaphoz való hozzájárulások alapján számolnak ki – márpedig a katonák és rendőrök mindig is speciális nyugdíjalapba fizették be hozzájárulásukat, ezáltal járandóságuk speciális státusa most valamelyest megszűnt. Persze meg lehet érteni a fegyveres erőknél évtizedeket leszolgált veteránok abbéli tiltakozását, hogy a kormány egy már általuk elnyert jogot, a nyugdíjat igyekszik lefaragni, vagy hogy Emil Boc úgy értelmezi a legfelsőbb bíróság ítéletét, miszerint az csak a perben álló, és nem valamennyi nyugdíjas esetében függesztette fel az átszámítását. Ám azzal nehezen lehet egyetérteni, hogy sokan egyfajta szent tehénként, a társadalom kasztjaként tekintenek a fegyveres erőkre, amelynek privilégiumait még akkor sem szabad megnyirbálni, ha az állam maholnap képtelen folyósítani a közalkalmazottak bérét vagy az állami nyugdíjakat. Manapság, békeidőkben is úgy beszélnek a hadseregről – például a katonákat az ország első számú nagyköveteinek nevező védelmi miniszter –, mint Románia államiságának, modernizációjának, fejlődésének letéteményeséről, holott csak a sorkatonai szolgálaton átesett férfiak sokat tudnának mesélni a tiszti és altiszti kar képviselte erkölcsi, intellektuális „képzettségről”. A román hatóságoknak el kell dönteniük, hogy háborús állapotokra vagy modern, a tudásalapú társadalmat támogató reformra kívánnak berendezkedni. Vagyis hogy a fegyveres erők előjogainak dédelgetését vagy mondjuk az oktatás fejlesztését tekintik nemzetbiztonsági kérdésnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok