Nemzetbiztonság?

Mindennek az lett a következménye, hogy csökkent a nemzetbiztonsági szervek kötelékeiből nyugalomba vonult személyek egy részének járandósága is, hiszen például számtalan egykori alkalmazottról kiderült: úgy vonulhatott nyugalomba, hogy közben nem töltötte le teljes szolgálati idejét. A legnagyobb felháborodás amiatt tört ki, hogy az új jogszabály alapján minden nyugdíjat a nyugdíjalaphoz való hozzájárulások alapján számolnak ki – márpedig a katonák és rendőrök mindig is speciális nyugdíjalapba fizették be hozzájárulásukat, ezáltal járandóságuk speciális státusa most valamelyest megszűnt. Persze meg lehet érteni a fegyveres erőknél évtizedeket leszolgált veteránok abbéli tiltakozását, hogy a kormány egy már általuk elnyert jogot, a nyugdíjat igyekszik lefaragni, vagy hogy Emil Boc úgy értelmezi a legfelsőbb bíróság ítéletét, miszerint az csak a perben álló, és nem valamennyi nyugdíjas esetében függesztette fel az átszámítását. Ám azzal nehezen lehet egyetérteni, hogy sokan egyfajta szent tehénként, a társadalom kasztjaként tekintenek a fegyveres erőkre, amelynek privilégiumait még akkor sem szabad megnyirbálni, ha az állam maholnap képtelen folyósítani a közalkalmazottak bérét vagy az állami nyugdíjakat. Manapság, békeidőkben is úgy beszélnek a hadseregről – például a katonákat az ország első számú nagyköveteinek nevező védelmi miniszter –, mint Románia államiságának, modernizációjának, fejlődésének letéteményeséről, holott csak a sorkatonai szolgálaton átesett férfiak sokat tudnának mesélni a tiszti és altiszti kar képviselte erkölcsi, intellektuális „képzettségről”.  A román hatóságoknak el kell dönteniük, hogy háborús állapotokra vagy modern, a tudásalapú társadalmat támogató reformra kívánnak berendezkedni. Vagyis hogy a fegyveres erők előjogainak dédelgetését vagy mondjuk az oktatás fejlesztését tekintik nemzetbiztonsági kérdésnek.