2011. január 28., 10:212011. január 28., 10:21
Az első ilyen téma a választójog kérdése, amely máris jelentős vitákat gerjeszt Magyarországon. A kormánytagok és más, kormánypárti politikusok nyilatkozataiból az már egyértelműnek tűnik, hogy a szavazati jog biztosítása a határon túli új állampolgároknak szinte már eldöntött kérdés – csupán még az szorul tisztázásra, hogy ez milyen formában valósuljon meg. Ennek kapcsán máris számos elégedetlenkedő megnyilvánulást tapasztalhattunk, és valljuk meg: jogosan, hiszen a határon túliak szavazatainak elsősorban nem ők, hanem az anyaországiak viselnék a következményeit, ami valóban nem korrekt.
A balliberális oldal – amely leginkább ellenzi a választójog kiterjesztését – persze elsősorban attól tart, hogy a határon túliak az előző kormány nemzetpolitikáját – vagy inkább annak hiányát, az elszakított területeken élők kollektív élősködőnek tekintését és „lerománozását” – megbosszulva elsősorban a jelenlegi kormánypártokra voksolnának. Hogy ez megváltozzék, inkább azon kellene ügyködniük, hogy vissszaszerezzék az eljátszott bizalmat. Mindemellett a választójog megoldása akkor lesz a legkorrektebb, ha a határon túliak külön a részükre elkülönített mandátumokról dönthetnek majd.
Ennél jóval veszélyesebb a különböző támogatások és illetmények kérdése. Az MPP egyik vezető politikusának felvetése, miszerint Budapestnek például gyermeknevelési támogatást is kellene biztosítania az új állampolgárok számára, legalább annyira veszélyes, mint amennyire felelőtlen. Ez ugyanis valóban olyan juttatás, amelyre csakis az lehet jogosult, aki – vagy akinek a családja – előtte különböző adók és járulékok formájában hozzájárult a magyar költségvetéshez. Nem szabadna ilyen meggondolatlan felvetésekkel azt a látszatot kelteni, mintha a határon túliak élősködni akarnának – ellenkező esetben könnyen megtörténhet, hogy a nemzet határok fölötti egységesítésére kidolgozott honosítási törvény a szándékolttal pontosan ellentétes hatást ér el.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok