2011. január 28., 10:212011. január 28., 10:21
Az első ilyen téma a választójog kérdése, amely máris jelentős vitákat gerjeszt Magyarországon. A kormánytagok és más, kormánypárti politikusok nyilatkozataiból az már egyértelműnek tűnik, hogy a szavazati jog biztosítása a határon túli új állampolgároknak szinte már eldöntött kérdés – csupán még az szorul tisztázásra, hogy ez milyen formában valósuljon meg. Ennek kapcsán máris számos elégedetlenkedő megnyilvánulást tapasztalhattunk, és valljuk meg: jogosan, hiszen a határon túliak szavazatainak elsősorban nem ők, hanem az anyaországiak viselnék a következményeit, ami valóban nem korrekt.
A balliberális oldal – amely leginkább ellenzi a választójog kiterjesztését – persze elsősorban attól tart, hogy a határon túliak az előző kormány nemzetpolitikáját – vagy inkább annak hiányát, az elszakított területeken élők kollektív élősködőnek tekintését és „lerománozását” – megbosszulva elsősorban a jelenlegi kormánypártokra voksolnának. Hogy ez megváltozzék, inkább azon kellene ügyködniük, hogy vissszaszerezzék az eljátszott bizalmat. Mindemellett a választójog megoldása akkor lesz a legkorrektebb, ha a határon túliak külön a részükre elkülönített mandátumokról dönthetnek majd.
Ennél jóval veszélyesebb a különböző támogatások és illetmények kérdése. Az MPP egyik vezető politikusának felvetése, miszerint Budapestnek például gyermeknevelési támogatást is kellene biztosítania az új állampolgárok számára, legalább annyira veszélyes, mint amennyire felelőtlen. Ez ugyanis valóban olyan juttatás, amelyre csakis az lehet jogosult, aki – vagy akinek a családja – előtte különböző adók és járulékok formájában hozzájárult a magyar költségvetéshez. Nem szabadna ilyen meggondolatlan felvetésekkel azt a látszatot kelteni, mintha a határon túliak élősködni akarnának – ellenkező esetben könnyen megtörténhet, hogy a nemzet határok fölötti egységesítésére kidolgozott honosítási törvény a szándékolttal pontosan ellentétes hatást ér el.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.