JEGYZET – A véghajrában zúdultak a távozó felkentek vagyonával kapcsolatos hírek: attól függően, hogy a fennhangon magukat függetlenként hirdető tévéállomások melyik szekértábornak kötelezték el nyakig magukat, az ellentáborból halászgatták az elrettentő példákat.
2016. december 11., 19:482016. december 11., 19:48
Röpködtek az eurómilliók, elemezgették, ki honnan és kinek tovább, meg hasonlók. Nem azért teszem szóvá, mert sajnálom a hírszerkesztőket a vérverejtékes infógyűjtésért, ugyanis a közéletet egy kicsit is figyelők közül majdnem mindenki tudja: egyik csapat sem jobb a Deákné vásznánál, vagy, hogy elkerüljem a személyeskedést meg a Deáknékkal a hosszas pereskedést, inkább maradok az egyik kutya, másik ebnél. Különben sem szokásom – még jelképesen sem – mások zsebében turkálni, illetve bankszámlájuk felől kérdezősködni, mivel elvem, hogy a pénz nem életcél, hanem az élhetőség eszköze. Végső soron elfogadom, ha valakinek folyton csak a ropogós bankók körül forog az agya, az ő baja, de a vágyálmainak beteljesítése ne az adófizetők kárára történjék.
Holott épp itt a hiba: nemcsak hogy így történik, de a kampányszerű számolgatásokat szinte soha nem követi az igazi elszámoltatás. Ugyancsak propagandacélból, egyik-másik kevésbé ügyes, vagy a kezdő játékosságig sosem, legföljebb a kispadig eljutónak eszébe jut olyan törvényről beszélni, ami igenis elszámoltatná, sőt visszaszerezné a közpénzek lefölözéséből vagy egyszerű zsebre vágásából, csúszó- és mászópénzekből kerekített bankszámlákról az összegeket.
De a törvény emlegetése hamar elhal, vagy mert vége a kampánynak, vagy mert kegyesen az illetőt is beveszik a nagy csapatba, és minden megy szépen tovább a maga útján. A véghajrában a kölcsön adott milliók voltak terítéken, illetve az agyalás, honnan is sikerül egy „egyszerű” képviselőnek vagy szenátornak ennyi pénzt csak úgy kölcsönadnia. Szegények, már majdnem megkönnyeztem az országocskáért és népecskéért robotolókat, amikor felötlött, hogy érdekes mód a saját egekbe szökő jövedelmük, nyugdíjuk, a napidíj, az útiköltség és mit tudom én, még mi minden megszavazásakor csodák csodája mindig, mint a szorgalmas méhecskék a napi munka után a kaptárba, úgy sorjáztak be a terembe a nekik „járókat” megszavazni. És ilyen alkalmakkor – újabb csoda! – nem gyalázták egymást, de nyájas udvariassággal tettek eleget az etikett szabályainak: nehogy már ilyen apróságon bukjon el „a jól megérdemelt” jövedelemnövelés, és ne lehessen mit számolgatnia!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!