VEZÉRCIKK – Roppant üdvös lenne, ha nem úgy járnánk az anyanyelvhasználatot az egészségügyben szabályozó törvény kapcsán, mint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) zajló képzés anomáliáit orvosolni hivatott tanügyi törvénnyel vagy a romániai zászlóhasználatról szóló jogszabállyal.
2017. április 18., 23:032017. április 18., 23:03
2017. április 18., 23:042017. április 18., 23:04
Mindkét dokumentum annak az ékes bizonyítéka ugyanis, hogy ebben az országban a parlament által elfogadott paragrafusok egyáltalán nem jelentenek garanciát a törvény betűjének tiszteletben tartására. Mit is ír elő a tanügyi törvény 2011-ben hatályba lépett változata? Azt, hogy a MOGYE keretében biztosítják a teljes körű magyar nyelvű képzést, lehetővé téve, hogy a magyar nyelvű lakosság anyanyelvén vehesse igénybe az orvosi és gyógyszertári szolgáltatásokat. Ehhez képest a felsőoktatási intézet szenátusa a mai napig gáncsolja a törvényben foglaltak végrehajtását, a magyar tagozat jogszabályban előírt intézményesítését.
A helyi közösségek szimbólumainak használatáról szóló törvény két évvel ezelőtti elfogadása után az RMDSZ reakciója olyan volt, mint Cristiano Ronaldo gólöröme: nyugi, itt vagyok, elintéztem. Aztán kiderült, hogy a találat szépségdíjas volt ugyan, viszont a csapat ettől függetlenül kikapott. Bár a szövetség politikusai annak idején azt hangoztatták, hogy a törvény által megoldódott a zászlókérdés, hiszen lehetőséget teremt a székely lobogó használatára, az azóta eltelt idő és a rögvalóság igazolta, hogy a kék-arany sávos zászlót továbbra sem lehet kitűzni közintézményekre, és ugyanúgy üldözik a román hatóságok.
A bukaresti parlament által a múlt héten elfogadott törvényt az RMDSZ úgy tálalta, hogy lehetővé vált a magyar nyelv használata az egészségügyben és a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményekben. Holott ezek után továbbra sem látni garanciát arra, hogy anyanyelvükön fogják ellátni a magyar pácienseket az erdélyi települések kórházaiban (kivéve persze a tömbmagyar vidékeket), és ami ennél is lényegesebb: nem tudni, miként fogják megoldani a magyarul értő orvosok, asszisztensek, szociális gondozók „előteremtését”.
Merthogy a jogszabály gyakorlatba ültetése terén alapvető fontossággal bíró alkalmazási módszertan kidolgozásának feladata éppenséggel a kormányra hárul, amely a végtelenségig elhúzhatja ezt a folyamatot, ahogy számtalan más esetben volt már rá példa. Úgyhogy tényleg hurráoptimizmusnak tűnik előre inni a nyelvi jogok kibővítésére.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok