Kiss Judit

Kiss Judit

Múzeumi zöldterrorizmus

2022. november 22., 08:272022. november 22., 08:27

Vajon mi a közös egy Botticelli-, egy Andy Warhol-, egy Klimt-alkotásban, valamint egy dinoszauruszcsontvázban? Aki ha felületesen is, de követi a szapora iramban egymást váltó híreket, rögtön beugrik: az, hogy az elmúlt időszakban valamennyit megpróbálták megrongálni múzeumi demonstrációikkal klímaaktivisták.

És a jelek szerint egyre szaporodnak az effajta akciók. Az éghajlatváltozást olykor egyenesen klímakatasztrófának is divat nevezni, ahogyan divat a Föld halálát vizionálni, emiatt pedig egyre szélesebb körben terjed az úgynevezett klímaszorongás, ökogyász érzése. És ezzel egy időben sajnos egyre gyakoribb jelenséggé vált a múzeumi zöldterrorizmusnak is minősített demonstrációsorozat: az aktivisták kiszemelnek egy műalkotást, fontos múzeumi tárgyat, és annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a Föld helyzetére, leöntik a festményt fekete olajjal, krumplipürével, beszórják liszttel, hozzáragasztják magukat, stb. Épp a napokban jelentette be az olasz kulturális miniszter, hogy a hasonló, egyre gyakoribb cselekedetek miatt drágulnak a múzeumi belépők Olaszországban, mivel a festményeket, installációkat, a múzeumok, gyűjtemények alkotásait és épületeit célba vevő értelmetlen, alaptalan erőszak azonnali beavatkozást igényel.

Mint annyi minden, ez a jelenség is élesen megosztja a közvéleményt. Vannak, akik helyeslik a hasonló jellegű akciókat, és úgy érvelnek: jogosak a demonstrációk. Hiszen a műemlékek, műtárgyak gondozása, megőrzése közben a nagyhatalmúak elfelejtik komolyan venni, hogy sokkal jobban kellene vigyázni bolygónkra, amelynek kincsei a gátlástalan emberi tevékenység miatt veszendőbe mennek. Az is a klímaaktivizmus hangos érve, hogy ha nem a hasonlóan felkiáltójeles, nagy médiavisszhangot kiváltó cselekvést választanák, akkor a kutya se figyelne rájuk.

Valljuk be, van abban valami, hogy az iszonyúan felgyorsult hírversenytől, az információáradattól, a különféle ideológiai frontok mentén történő csatározásoktól lármás médiavilágban semmi relevanciája nem lenne ma annak, ha valaki csendesen, békésen próbál tenni a Föld megmentéséért.

Minimum egy olyan értékű műkincset „kell” ehhez barbár módon célkeresztbe venni fekete olajjal, mint egy Botticelli- vagy Klimt-festmény…

Aztán azzal is érvelnek a múzeumi terrorizmust helyeslők, hogy „csak figyelemfelkeltés volt, hiszen a képeket üveg védi, így azok tulajdonképpen nem sérültek meg”. Ez az érv rendkívül gyenge lábakon áll. Hiszen ily módon a műkincsrombolás hasonlatos a könyvégetéshez: „égessük csak nyugodtan a könyveket, hiszen maga az eredeti kézirat nem sérül ezáltal”… Holott éppen az akció szimbólumértéke a fontos, az, hogy a hasonló cselekedetek zöld jelzést adnak a műalkotás-gyalázásnak.

Ennek a gondolatnak a mentén pedig széles körűen lehet alázni, rombolni a művészetet, lehet égetni a könyvet, dönteni a szobrot, lábbal tiporni az emberi kultúra emlékeit.

Persze sokan vannak, akik elszörnyedve figyelik, amint sorra támadások érik nagy európai múzeumokban a műkincseket, hogy jelentős alkotók munkáját, hagyatékát károsítják meg a klímaaktivisták. Feltehető a kérdés: mégis konkrétan mi köze a kettőnek egymáshoz? A bolygó élővilágának megőrzése kicsit olyan, mint az egészség megőrzése: egy egész hatalmas, bonyolult rendszer következetes óvását, odafigyelő, körültekintő működtetését igényli.

A bolygó védelme pedig közös érdek és a Föld közös tulajdon: mindenkié. A fegyvergyártóké és majdani unokáiké ugyanúgy, mint a klímaaktivistáké és majdani unokáiké. És mindenkinek ugyanúgy szem előtt kellene tartania, hogy vigyázni kellene rá – mégpedig erőszakmentesen.

A berlini természettudományi múzeumban az őslénycsontvázat kiszemelő éghajlatvédő csoport tagjai azt közölték, ha nem akarunk úgy járni, mint a dinoszauruszok, és nem akarjuk kockáztatni a kihalást, akkor most kell cselekednünk. De aki ezt műtárgyrombolással akarja elérni, vajon nem bizonyul barbárabbnak, embertelenebbeknek, mint mondjuk a kultúra iránt érzéketlen ősállat?

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Páva Adorján

Páva Adorján

Erdély a „teremtő káoszban”

Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Románia a vesztébe rohan, de még visszafordulhat

Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.

Balogh Levente

Balogh Levente

A választás, amely senkinek sem hiányzott

Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Na de mi következik az államfőválasztás után?

Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ferenc, a „magyaros” pápa

Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.

Balogh Levente

Balogh Levente

Árad a cián

A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.