2009. április 09., 23:242009. április 09., 23:24
A musical műfajáról van szó, azonban Liza Minelli kínai kollégái nem a Cabaret vagy a József és a színes, szélesvásznú esőkabát című darabokat adják majd elő a sanghaji Broadwayen, hanem egy másik klasszikust: Marx A tőke című örökbecsű művét állítják színpadra, sok-sok tánccal és zenével. Az ötlet zsenialitásával nehéz vitatkozni, hiszen A tőke nem az a Szívhangok-bonyolultságú, habkönnyű mű, amelyet az egyszerű fűszer- és kígyóepeárus is megérthetne a sanghaji piacon. Éppen ezért a musicalesítés révén talán tényleg sikerül majd megtalálnia az utat az egyszerű kínaiak szívébe. Mindenesetre már eleve rajongó csodálattal tekintünk az ötletgazdákra, és erőt, valamint forradalmi lelkületű kitartást kívánunk az olyan passzusok megzenésítéséhez, mint „A tőke: mozgás, különböző stádiumokon áthaladó körforgási folyamat, amely viszont maga is a körforgási folyamat három különböző formáját öleli fel. Ezért csak mint mozgást lehet megérteni, mint nyugvó dolgot nem.” Ha sikerül az ambiciózus vállalkozás, akkor garantált a világsiker, hiszen a fülbemászó dallamú új zeneműveket minden színpadon szívesen látják-hallják. Egy lendületes, proletár elszántságtól fűtött sláger ráadásul a baloldal új himnuszává is jó eséllyel válhatna, hiszen az Internacionálé nem csak megkopott, de kompromittálódott is kissé a kommunisták tömeggyilkosságra épülő diktatúrái miatt. Még akkor is, ha ezt egyesek nem így gondolják – mint például a notórius 56-tagadó Havas Szófia, aki az MSZP miniszterelnök-jelölő kongresszusát meghekkelve orvul lejátszatta a halhatatlan dallamokat a nagygyűlés végén. Egy új, hangzatos dal azonban csodákat tehetne: képzeljük el, amint Lendvai pártelnöknő vagy Geoană pártelnök cilinderben és frakkban és A tőke legismertebb betétdalát harsogva, jupiterlámpák fényében, szteppelve vonul be a pártkongresszus megnyitójára. Ha már eddigi áldásos tevékenysége nem, talán ez még hozzájárulhat a baloldal népszerűségének növekedéséhez.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.