2011. március 15., 09:412011. március 15., 09:41
Néhány éve hasonló bajokkal küszködött egy szenátorfeleség, aki pöffeszkedő, kivagyi száguldozása közepette a szó szoros értelmében kiirtott egy háromtagú családot, de nagyon hamar kiderült, hogy szorítja az a négy szürke fal, úgyhogy sürgősen kiengedték.
A fura betegség – a váratlanul jelentkező mimózalélek – fiatalokat is megtámad: a fűfüggő szenátorfiúról, aki a járdán akarta terepjárója kerekei alá gyűrni barátnőjét és néhány arra járó szerencsétlent, kiderült, hogy szorongásai lesznek a bezártságtól, és egyébként is, kábulatában úgy hitte, hogy holmi kisded szerelmi incselkedésre csábítja kedvesét, ami ugyebár egyetlen nagykorúnak sem tiltott. Sőt a csökkenő tendenciát mutató demográfiai mutatók miatt éppen nagyon is dicséretes.
Utóbbi fiatalembert kivéve a másik két mimózalélek kifejezetten nagy testű – emiatt kezdtem el aggódni. Én magam is a megtermett emberek közé tartozom, a legjobb indulattal sem nevezett soha senki törékenynek, tanácstalan vagyok tehát: vajon előbb-utóbb rajtam is ki fog-e törni a félelem a sötéttől? Vagy sírógörcsöt kapok, ha netán szerényebb méretű helyiségbe kell lépnem? Nem tudom, hogy készüljek fel a kór jelentkezésére. Igaz, hogy nem lévén úrvezető, nem száguldozom se kis, se nagy terepjárókkal. Néha viszont átmegyek a piroson, de csak miután szétnézek, és nem látok szembejövőt.
Ám nem hordok magammal bicskát, disznóölő kést, gyilkot, úgyhogy ötletszerűen szurkálni sem kezdek senkit, arról nem is beszélve, hogy a kisded szerelmi incselkedésekből már rég kinőttem. Akkor meg mi bajom van?!
Hogy a fenti állítások mellett még van bevallanivalóm: nemhogy szenátor nem vagyok, de egyetlen honatyának-anyának le- vagy felmenője, oldalági atyjafia, sógora-komája sem. Vagyis ha a rend egy éber őre épp odanéz, amikor én átslisszolok a piroson, nézhetem magam. S ha a zárkában rám szakad a sötéttől való félelem, vajon lesz-e majd valaki, aki meghallja fájdalmas nyüszítésemet?!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!