JEGYZET – Folyvást emlegetjük a „megfelelő embert a megfelelő helyre” szólást, csak sajnos ebből már jó ideje inkább gunyoros felhangú szólam lett.
2017. február 19., 23:282017. február 19., 23:28
Ha szétnézünk ugyanis a köztérben, a gazdasági és társadalmi életünket érdemben befolyásoló intézményekben a legkevésbé sem odaillő embereket látunk üldögélni: elmélyült jogtudást igénylő karosszékekben műszaki felkészültségűek, ahol mérnöki képzettség kellene, ott bölcsészek, agrártéren történészek, a pénzügyekben pedig gyakran életművészek biggyesztik a sok mindent eldöntő papír aljára az aláírásukat. Biggyesztik, mert biggyeszteniük kell, hiszen a hivatali ranglistán ők szerepelnek a vezetői csúcson, magyarán: ha bármi gubanc akad, a balhé oroszlánrészét nekik kell elvinniük. És el is viszik, azért kerültek az említett székekbe: fegyelmezett pártkatonák, akik nagyon jól meghatározott pártérdekek alapján írnak vagy nem írnak alá bármit.
Egyébként ez az egész „megfeleltetés” nem új keletű találmány: 1990 előtt íratlan törvénynek számított. Bárhová, csak ne olyan területre, amihez ért a kiszemelt káder. Mert abból csak baj lehet: észreveszi a hibákat, melléfogásokat, a hozzáértésére hivatkozva felülír, megváltoztat jelentős pártszempontú döntéseket és hasonlók. Ha viszont semmihez sem konyít abból, aminek a főnöke, akkor reszketve aláír mindent, ami szükséges, hallgatag töprengésben tengeti napjait, állandóan attól félve, hogy netán jön egy szakember, és észreveszi a bajt. Ráadásul a félelemben élők nem tudnak maguk köré holdudvart gyűjteni, és még magasabbra törni.
A 90-es változás azután természetesen igyekezett megőrizni ezt a régi jó pártszokást, s ha esetleg valaki firtatni akarta (volna), a válasz készen állt: ez haladó hagyományunk, értékünk, nem dobjuk ki a fürdővízzel együtt a gyereket is! Megtörtént az átállás többpártrendszerre, a szakterületeket országosan is, helyileg is fel kellett egymás közt osztani, és mivel mindenik újonnan indított pártba valójában ama „rongyos, régi” tején nevelkedettek léptek be, a haladó hagyományokhoz foggal és körömmel ragaszkodtak. Nagyobb balhék akkor adódtak, amikor a pártok keveredtek, szétváltak, nevet vagy irányultságot váltottak, de becsületükre legyen mondva (?!) a megfelelő emberekre minden körülmények közt rátaláltak. A választék is nagyobb, hisz az eltelt idő alatt felnőtt az új nemzedék, akik már a régi elvtársakról legföljebb csak hallottak. De hamar megtanulták, hogy dajkapártjuk utasításait vakon, fenntartás nélkül, mindig teljesítsék! S most így állunk!
A kisgyerek nehezen dolgozza fel, hogy a Mikulás igazából nem létezik – nagyjából ugyanilyen küzdelmes folyamat Románia számára elfogadni Koszovó, vagy akár önmaga része, Székelyföld létezését is.
Görgetünk, bámuljuk képernyőinken hírfolyamok végtelenített, soha el nem fogyó szalagjait. Ha netán szokatlanabb időjárási mozzanat történik odakint, legtöbbször nem is az ablakon kitekintve vesszük észre.
Reméljük, az RMDSZ vezetői vannak annyira úriemberek, hogy legalább egy csokor virágot és egy doboz bonbont küldenek majd Elena Lasconinak, köszönetképpen azért, hogy a pártja kitűnő kampánytémát biztosított számukra a választások előtti hetekben.
Bár a közelgő parlamenti és államfőválasztás kampányának zaja eltereli a figyelmet számos lényeges elemről, a választópolgároknak ajánlott azzal a tudattal készülniük a novemberi-decemberi szavazásra, hogy jövőre nehéz idők köszöntenek be Romániában.
Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!