2011. március 23., 11:122011. március 23., 11:12
A brüsszeli törvényhozást alapjaiban megrengető korrupciós botrány alapján mindenekelőtt azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a politikusok nagyon sok esetben képtelenek szétválasztani a köz szolgálatát az egyéni haszonszerzéstől. Ez lett a veszte a román eurohonatyának is, aki nem elégedett meg azzal, hogy két évtizedes politikai pályafutása során köztiszteletet vívott ki maga számára bukaresti és európai politikai porondon egyaránt.
(Ne feledjük, Severin 1996-ban a külügyminiszteri tisztségig vitte, később pedig az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet parlamentjének tiszteletbeli elnöke lett.) A szociáldemokrata politikus nem tanult a PSD alapító atyja, Ion Iliescu örökzöld téziséből – jobb szegénynek maradni, de tisztességesnek –, és engedett a piszkos anyagiak csábításának. Az emberi gyarlóságot, a vagyon iránti hajszát ismerve eddig a pontig még akár őt is meg tudnánk érteni (européernek mutatkozni vitathatatlanul könnyebb, ha egymillió euró kamatozik a bankszámlán).
Nehezen fér viszont a fejünkbe, miért nézi hülyének az embereket Adrian Severin, nyilvánvaló besározódása ellenére miért bizonygatja továbbra is, hogy ő lobbista, és nem korrupt, amikor a magukat lobbistáknak kiadó brit újságírók megrendelésére módosító indítványok beterjesztését vállalta pénzért. Szánalomra méltó stratégiának számít az is, ahogyan a képviselő a The Sunday Timest botránylapként, annak újságíróit pedig revolver-újságírókként próbálta beállítani, miközben a tekintélyes The Times vasárnapi mellékletét a világ mérvadó lapjai között tartják számon, amely újságíróinak számos, az egész kontinensen visszhangot kiváltó korrupciós ügyet sikerült feltárniuk.
A korrupciós botrányba keveredett politikusok hasonló, a nyilvánosságot együgyűnek néző reakciója amúgy nem ideológia- vagy nemzetiségfüggő: talán emlékszünk, Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester is azzal próbálta tisztára mosni magát letartóztatásakor, hogy az ügyészség által megjelölt pénzösszeggel nem megkenték, hanem megkölcsönözték.
Lesz idejük mindkettőjüknek elgondolkodni azon, amire a választóik talán a leginkább várják a választ: megérte?
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!