2011. március 23., 11:122011. március 23., 11:12
A brüsszeli törvényhozást alapjaiban megrengető korrupciós botrány alapján mindenekelőtt azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a politikusok nagyon sok esetben képtelenek szétválasztani a köz szolgálatát az egyéni haszonszerzéstől. Ez lett a veszte a román eurohonatyának is, aki nem elégedett meg azzal, hogy két évtizedes politikai pályafutása során köztiszteletet vívott ki maga számára bukaresti és európai politikai porondon egyaránt.
(Ne feledjük, Severin 1996-ban a külügyminiszteri tisztségig vitte, később pedig az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet parlamentjének tiszteletbeli elnöke lett.) A szociáldemokrata politikus nem tanult a PSD alapító atyja, Ion Iliescu örökzöld téziséből – jobb szegénynek maradni, de tisztességesnek –, és engedett a piszkos anyagiak csábításának. Az emberi gyarlóságot, a vagyon iránti hajszát ismerve eddig a pontig még akár őt is meg tudnánk érteni (européernek mutatkozni vitathatatlanul könnyebb, ha egymillió euró kamatozik a bankszámlán).
Nehezen fér viszont a fejünkbe, miért nézi hülyének az embereket Adrian Severin, nyilvánvaló besározódása ellenére miért bizonygatja továbbra is, hogy ő lobbista, és nem korrupt, amikor a magukat lobbistáknak kiadó brit újságírók megrendelésére módosító indítványok beterjesztését vállalta pénzért. Szánalomra méltó stratégiának számít az is, ahogyan a képviselő a The Sunday Timest botránylapként, annak újságíróit pedig revolver-újságírókként próbálta beállítani, miközben a tekintélyes The Times vasárnapi mellékletét a világ mérvadó lapjai között tartják számon, amely újságíróinak számos, az egész kontinensen visszhangot kiváltó korrupciós ügyet sikerült feltárniuk.
A korrupciós botrányba keveredett politikusok hasonló, a nyilvánosságot együgyűnek néző reakciója amúgy nem ideológia- vagy nemzetiségfüggő: talán emlékszünk, Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester is azzal próbálta tisztára mosni magát letartóztatásakor, hogy az ügyészség által megjelölt pénzösszeggel nem megkenték, hanem megkölcsönözték.
Lesz idejük mindkettőjüknek elgondolkodni azon, amire a választóik talán a leginkább várják a választ: megérte?
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!